A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Kassákné Simon Jolán
jelentkezett Kernstok Károly Pesten, a Haris közben működő szabadiskolájába. Hónapokig járt rajzolni tanulni, majd elhatározta, hogy inkább színésznő lesz. 1915-ben, immár harmincévesen Rózsahegyi Kálmán sziniiskolájának növendéke lett. Nappal modellt ült, este sietett versmondást, színjátszást tanulni. Helyzetéről a következőképp számolt be magánlevélben: „Én egyelőre még modell maradok. Mégiscsak ez a legkényelmesebb. És hála az égnek, mindig van ülésem. Egész nyáron is ültem, Mátyásföldre is jártam, kertben álltam aktot. Elég kellemes volt. Most egy pár elég jó privát helyem van nőknél, és valószínű, hogy egész télre el leszek foglalva." 1 3 Nemsokára ennek a pénzszerzési lehetőségnek is vége szakadt. A színésznőnek készülő s emellett élettársa irodalmi vállalkozásainak ügyeiben jövő-menő, intézkedő fiatalasszony maga is „művész" lett, azaz biztos jövedelem nélküli ember. Érzékletes képet rajzol erről Kassák az Egy ember életében: „Eddig, ha együtt ültünk a kávéházban, ő volt az úr. Habos kávét ittunk, olykor vajas kenyérrel, és ő fizetett. Ezeknek a szép időknek is befellegzett. A kis selyembukszája éppen olyan üres, mint az én kenyérmorzsás és dohányhulladékos zsebeim. Pikoló fekete mellett üldögélünk egész délután és egész éjszaka. De ezt a komisz szegénységet senki sem láthatta meg rajtunk a maga valóságában. Böngésztük a lapokat, és lelkesülten vitatkoztunk." 1 4 Ebben a helyzetben az is javulásnak számított, hogy hosszas utánjárással sikerült lányait kihoznia a nagytétényi árvaházból, s a Gyermekvédő Liga Bajza utcai intézetében elhelyeznie őket. 1 5 Közben nagy akaraterővel, a fölemelkedés és önmegvalósítás vágyától hajtva nemcsak a színiiskolában, hanem odahaza is verseket próbált. Új hivatására azért is szívesen és kitartással készült, mert a Révai Ilka felvétele /1917 Kassák alapította A Tett és a Ma című folyóirat köré szerveződő magyar avantgárd mozgalomnak nagy szüksége volt igazán jelentős, a mozgalom törekvéseivel teljes mértékig azonosulni tudó előadóművészekre. A körülmények alakulása folytán nem verset mondva, hanem színházi előadás résztvevőjeként lépett először a nyilvánosság elé. Feld Irén, az akkori magyar színházművészet egyik progresszív személyisége 1917 őszén a színésznyomor enyhítése végett s ugyanakkor a nívós szórakoztatás követelményének is megfelelni szándékozva állástalan és a frontról rövid időre hazatért színészekből, ismeretlen nevű pályakezdőkből és amatőrökből alkalmi színtársulatot toborzott, s a Budai Színkörben október 6-tól november 4-ig Őszi ciklus címmel előadássorozatot rendezett. 1 6 A produkciókat, melyek mindössze egyszer kerültek színre, a darabválasztás igényessége és a megvalósítás változó színvonala jellemezte. E társulatnak lett tagja Simon Jolán. Gerhardt Hauptmann Henschel fuvaros című darabjának október 28-i bemutatóján Henschelnét játszotta; partnere a címszerepben Kürti József volt, Hanne alakítójaként Judik Etel, Karinthy Frigyes felesége. Simon Jolán bemutatkozása föltűnést keltett. A Világban Egy új színésznő címmel jelent meg híradás az előadásról. Az ismeretlen tudósító a következőképp zárta írását: „Az új színésznő nem azok közül való, akiket csak az akarat visz a színpadra. Egyszerű és természetes tehetsége, nagy intelligenciája a legbiztatóbban állta meg a helyét." A sikeres bemutatkozásnak volt köszönhető, hogy Simon Jolán egy hét múlva újabb szerepben lépett a Budai Színkör közönsége elé. November 4-én három egyfelvonásost mutattak be, Strindberg Az erősebb és Júlia kisasszony című darabját, továbbá Eduard Stucken Ninon de L'Enclos című művét. A produkció különlegességét nemcsak a merész darabválasztás jelzi, hanem az is, hogy az egyfelvonásosok előtt Karinthy Frigyes mondott bevezetőt. Simon Jolán Az erősebb című darabban játszott, pontosabban ő és Feld Irén adták elő a művet, mely Strindberg írói, színigazgatói programdarabja volt, magyarországi bemutatónak számító színrevitele a Budai Színkörben lezajlott Őszi ciklus legfontosabb eseményévé vált. Gajdó Tamás, a Feld Irén létrehozta társulat működésének jelenkori történetírója Judik Etel és Simon Jolán szerepeltetésében annak bizonyítékát látja, hogy Feld Irén nemcsak jótékonykodni akart, hanem színpadot kívánt teremteni egy akkor meglehetősen népszerűtlen színjátéktípusnak, melyet a kortársak „irodalmi színháznak" neveztek. 1 7 Ennek a sikeresnek mondható pályakezdésnek is része volt abban, hogy Simon Jolán 1917 késő őszétől egy más szerepkörben, előadóművészként saját tehetségében és képességeiben bízva léphetett a nyilvánosság elé. Az önbizalomra, sőt bátorságra azért is szüksége volt, mert a magyar avantgárd mozgalom nyilvános irodalmi, zenei rendezvényei, a Ma 1917 őszétől megrendezett matinéi az új irodalom és a közönség találkozásának nehéz próbái voltak. Az előadóművészeknek, különösen a versek tolmácsolóinak nemcsak a szokatlan művek megszólaltatásának nehézségeivel kellett szembenézniük, hanem a közönség értetlenségével, zavaró, sőt olykor sértő reagálásával is. Az Egy ember életéből tudjuk, Simon Jolán nagy lelkiismeretességgel, szinte gyötrődve készült egy-egy vers tolmácsolására. 1 8 Minden mű birtokba vételéért meg kellett küzdenie. Alighanem ebben rejlett előadóművészi hatásának titka. Az avantgárd költészet alkotásai az ő tolmácsolásában több színnel, mélyebb tar2
