A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák születésnapjai

tali körben lezajlott aktusnál fontosabb volt, hogy Kardos László az Élet és Irodalom március 29-i számában közölt, születésnapi köszöntőnek szánt Kassák Lajos útja című írásában megpróbálta föloldani azt a konfliktust, mely a hivatalos irodalompolitika és Kassák viszonyát jellemezte.

78 Az előítéleteken és dogmákon alapuló megítélést bírálta, mikor rögtön cikke elején kijelentette: „Nincs jelentős figurája a magyar költészetnek, akivel kritika és irodalomtudomány felületesebben és vulgárísabban bánt volna el, mint Kassák Lajossal, holott aligha van magyar költő, aki annyira inspirálna a kommentárokra, a vizsgálatra, a tüzetes átvilágításra, az összefüggések és gyökerek kitapogatására, mint éppen ő." E költészet állítólagos gyökértelenségéről hangoztatott nézeteket cáfolta, amikor amellett érvelt, hogy „Kassák költészete egyszerre nemzeti és internacionalista". „Revideálni" tartotta szükségesnek azt a teóriát is, miszerint Kassák versei „hideg laboratóriumi munka" termékei lennének, s nem költői személyiség megnyilatkozásai. A formalizmus vádja ellen védelmezte Kassákot, mikor kijelentette: „izmusai - különös, sokszor torzító tükörcserepek módjára - mindig nemzeti történelmünk egy-egy darabkáját csillantják vissza." Még fontosabb volt, hogy a kirekesztés, kitagadás évei után a születésnap alkalmával arra is fölhívta a figyelmet: „a kassáki költészet ihlető példává nőtt a kortárs költők és költő utódok számára", „sokszoros áttételekben szinte minden költőnk megérezte" a Kassák által teremtett „szabadverses prózaiság fölszabadító hatását." Az előítéleteket, az értetlenség légkörét akarta oldani az az interjú is, melyet Gách Marianne készített a kiállítás megnyitása alkalmából az Esti Hírlap számára.

7

9 Ebben Kassák a hazai művészeti élet szabaddá válásának szükségességéről, a világ kulturális áramlataiba történő bekapcsolódás fontosságáról beszélt. A születésnap megünneplésének ezúttal is voltak szűkebb körben, a magánélet bensőséges világában zajló eseményei. Gábor Marianne két olajfestményből, egy akvarellből és egy ceruzarajzból álló portrésorozatot készített, s az egyik olajképet, továbbá az akvarellt Kassáknak ajándékozta.

8

0 A fényképfölvételeket ezúttal Keleti Éva készítette el Kassákék Bécsi út 98. szám alatti lakásán a születésnapon.

8

1 E nap másik eseménye az a házikoncert volt, melyet a Tátrai Vonósnégyes adott Kassák tiszteletére. A műsort és a zenehallgatás nyomán támadt hangulatot Palotai Erzsi visszaemlékezéseiből ismerjük: „Eljátszották Kovács György Hommage à Kassák című művét, aztán egy Haydn-darabot. Kassák mellett ültem, oldalról néztem kivésett arcát. S egyszerre látom, peregnek a könnyek lehunyt szemhéjai alól. Az arca mozdulatlan, sem fájdalom, sem öröm, sem meghatottság nem tükröződik rajta, rezzenetlen, merev, csak a könnyei folynak, folynak, folynak... / Mint az olvadó vas."

8

2 Ezen az összejövetelen vette át Kassák a Munka-kör egykori tagjainak ajándékát, az aranyhegyű töltőtollat.

8

3 A hetvenedik születésnap alkalmával nemcsak zenemű született az ünnepelt tiszteletére, hanem néhány vers is. Közülük Weöres Sándor Kassák Lajosnak című költeménye föltehetően elhangzott az április 7-i matiné műsorán; nyomtatásban 1964-ben jelent meg.

8

4 A mű kézirata a 13 A Kassák által szervezett matinék műsora