A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Kassák kollázsai
A kollázsban, e jellegzetes avantgárd műfajban rejlő lehetőségeket Kassák már képzőművészeti munkássága kezdetén fölismerte. Az 1920-as évek elején újság-, képeslap-, nyomtatványkivágatokból, tipográfiai elemekből, textil-, fa- és fémdarabokból új egységet létrehozva a rombolás és építés művészi és társadalmi programját hirdette. Az 1920-as évek második felétől a kollázs, illetve ennek új változata, a fotókollázs a kereskedelmi reklám és a közvetlen politikai agitáció eszköze volt számára. Hosszú szünet után, az 1960-as évek elején érdeklődése ismét e műfaj felé fordult. A két világrendszer kiélezett helyzetekben bővelkedő szembenállásának idején, a legutóbbi világégés borzalmaira még jól emlékezve drámai erővel fejezte ki az ember kiszolgáltatottságának élményét. Kései kollázsainak egy másik csoportja szinte ellenpólusa a pusztulás vízióját, az erőszak tombolását érzékeltető műveknek: a formák, színek, anyagok gazdag lehetőségeivel élni tudó művész teremtő kedve sugárzik belőlük. Összeállítható az akkori kollázsokból egy ironikus, szatirikus sorozat is a modern kor megannyi emberi gyarlóságáról, jellegzetes szokásáról, magatartásformájáról. A képszerkesztésben, az asszociációteremtésben megnyilvánuló ötletesség, a festői hatást keltő színválasztás és formaalakítás, az érzelmek és hangulatok változatossága jellemzi Kassák kollázs-őszikéit, melyekből a 30 esztendővel ezelőtti közelmúlt szinte teljes keresztmetszete s századunk egyik nyughatatlan szellemének a korról alkotott ítélete ismerhető meg. E történeti dokumentumként és művészi megnyilatkozásként egyaránt különleges művek idehaza csak alkotójuk halála után kerültek a nyilvánosság elé. Kassák a majdani találkozásra gondolva két kollázsához „magyarázó" versszöveget írt a többi mű titkának megfejtésére bíztatva az utókort. Csaplár Ferenc Kassák had discovered the potentials of collage, this typically avantgardist genre, right from the beginning of his artistic career. In the early 1920s he created a new unity from newspaper-, postcard- and print-cuts, typographical elements, pieces of textile, wood and metal, and proclaimed the artistic and social program of destruktion and construktion. Since the second half of the 1920s collage, resp. its new variant, the photo-collage, became the tool of commercial propaganda and direct political agitation for him. After a long interval, in the beginning of the 1960s, he turned his attention again to the genre. At the time of the opposition of the two world system so rich in strained situations, and remembering the horrors of the last world conflagration, he expressed the experience of man's helplessness with dramatic power. Another group of his late collages is practically the counterpole of his works suggesting the ravages of violence: they radiate the creativity of the artist utilizing the rich possibilités of forms, colours and materials. Those collages could be assembled also into an ironical and satirical series about the human weaknesses, characteristic habits and behaviour form of the modern age. These late collages of Kassák are characterized by ingenious picture-construktion and associative power, picturesqueness in the choice of colour and form, and great variety of moods and emotions. These works offer practically cross-section of the history of the last 30 years, and we can learn from them the judgement of our age formed by one of the most restless intellectuals of our century. These works, remarkable as historical documents and artistic manifestations, have been shown to the public in Hungary only after their creator's death. Thinking of this, Kassák has written two "explanatory" verse texts to two of the collages encouraging posperity to decipher the secret of the others. Ferenc Csaplár
