A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák 120 Typochondria - A TypoSzalon és a Magyar Betű Társaság kiállítása

Amikor 1922-ben Kassák Lajos először formálta meg a bécsi emigrációban szerkesztett MA című művészeti folyóirat új fejlécét, valami eldőlt. Illetve kiegyenesedett. Függőleges és vízszintes irányba fordultak a tipográfiai elemek, a grafikai fragmentumok, melyekkel a rend és szerkezet új esztétikáját kimunkálta az autodidakta tipográfus tehetség, Kassák. Hogy árt-e egy szellemóriásnak, ha „leautodidaktázzák", nem tudom, de tanulatlannak mégsem nevezhetünk valakit, aki olyan dolgot művel, ami nem tanulható, de amit tanítani keltene. Kassák sohasem alkalmazta azt a nyomda szagú, ólombetűkbe szorult klasszikus tipográfiai struktúrát, amit a korabeli kiadványok használtak. Pedig a szecessziós tipográfia burjánzó túlzásai ekkorra már lazítottak az évszázados nyomdászati szokásokon. De Kassák nem a betűket cicomázta, nem matatott az ólom díszek között a szedőszekrényben, hanem „ácsolt", konstrukciót épített, mint egykor inasként a műhelyben. Korai munkáiban, szöveges montázsaiban, képverseiben repkednek, táncolnak a betűk, billegnek a sorok, akár egy vászonszárnyú, When Lajos Kassak first gave a shape to the masthead of the MA (Today) journal, from his home in emigration in Vienna, in 1922, something keeled over. Or rather got straightened. The typographical elements and the graphical fragments he used now faced in horizontal and vertical directions and Kassak the autodidact typographer had developed a new aesthetic of order and construction. Does it do a disservice to the genius of Kassak to call him an "autodidact"? I do not know. He invented a technique which had never before been taught but which should perhaps now be compulsory to teach. The exaggerations of Secessionist typography had already deconstructed the centuries-old typographical conventions. But Kassak now did not adorn his letters, did not spend time searching lead ornaments in the letter-storage, but built visual constructions like he had done in the past as a servant in the studio. In his earlier works, like his montages and picture-poems, the letters are flitting and dancing, the lines are stumbling like an old wire airplane with linen wings, flying over the fields.