A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Haár Ferenc fotói 1930-1990

hogy a szokatlan méretű nagyításokat feleségével lakásuk fürdőszobájának kádjában készítették el. Érdekes egybeesés s Haár korabeli munkásságának egyik lehetséges szakmai megítélését jelenti, hogy az 1937-ben Budapesten rendezett, majd tovább vándoroltatott nemzetközi fotókiállítás zsűrije Haár munkái közül gép-munkafolyamat témájú felvételt fogadott el bemutatásra. A nemzetközi szaksajtó 1936-ban kezdte közölni felvételeit. Ebben az évben a Gebrauchsgraphik, a Budapester Rundschau és a Commercial Art and Industry, 1938-ban ismét a Gebrauchsgraphik, továbbá az Art and Industry és a The Studio hozott válogatást idegenforgalmi és reklámfotóiból. A The Stúdióban történt szereplés azért volt különösen fontos, mert a világszerte ismert londoni szakfolyóiratban Rosner Károly Haárról írott cikke is megjelent. A külföldi szakmai elismerés azzal folytatódott, hogy a londoni Victoria and Albert Museum vásárolt Haár reklámfotóiból. A pályázatokon való szereplésnek, az idegenforgalmi kiadványokban történő megjelenésnek volt köszönhető, hogy Haár az 1937. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonja számára a rendezőktől megbízást kapott két felvételéről nagyítás készítésére. A kópiák elküldését párizsi utazás követte. Haár nem tudott betelni azzal, amit Párizsban látott. A világkiállítás pavilonjai közül leginkább a japánoké tetszett, az az épület, melyet a Le Corbusier párizsi irodájában dolgozó Junzo Sakakura tervezett. Különleges élményt jelentettek a párizsi magyarokkal való találkozások, a megismerkedés Victor Vasarelyvel, Csáky Józseffel, Brassaival. Mind a szociofotós, mind az idegenforgalmi fényképész bőven talált megörökíteni valót a francia fővárosban. Megszületett Haár elhatározása: Párizsba költöznek. A lakóhelyváltoztatásnak nemcsak szakmai okai voltak. Haárt és feleségét nyugtalansággal töltötte el mindaz, ami ekkor a magyar belpolitikai életben és a határokon túl történt: a nyilas mozgalom térnyerése, az első zsidótörvény benyújtása, Ausztria annektálása, a német csapatok megjelenése a nyugati országhatárnál. Olyan időszak köszöntött be, amikor Magyarországon minden baloldali érzelmű író és művész fenyegetve érezte magát. Haárék fölszámolták budapesti műtermüket, s Párizsban kezdtek új életet. A francia fővárosban tartózkodó Cserépfalvi Imre, továbbá egy japán filmforgalmazó cég Párizsban dolgozó vezetője, Kawazoe volt leginkább segítségükre. Cserépfalvi ajánlásának és egy sikeres próbafelvételnek köszönhetően Haár a Vogue és a Jardin des Modes című divatmagazin munkatársa lett, Kawazoe pedig Párizsba látogató japán írókat, művészeket, építészeket, közéleti embereket küldött portrét készíttetni Haár Avenue de l'Opera 35 szám alatti műtermébe. Haár Párizsban készült első felvételei közül néhányat a Munka 1938 januári számából ismerhetett meg a magyarországi szakma és közönség. A pénzkeresetet, az újabb és újabb emberi kapcsolatokat biztosító portrékészítés nem elégítette ki Haár ambícióit. Fényképezőgépével a várost akarta birtokba venni. Városképeinek francia nézői számára bebizonyosodhatott: külföldi fotográfus olyat is meglát, amit helyi lakos nem vesz észre. Haár párizsi városképeinek vagy épp a Szajna-parti horgászokról készült felvételsorozatának saját korai műveiben fölfedezhetők a szakmai előzményei: a budapesti felvételsorozatban és abban a horgász-horgászás témájú fényképben, mely a Munka-kör fotókönyvében jelent meg. Haár néhány felvételen érzékeltetni törekedett azt a feszültséget, ami a háborús veszély nyomán a francia fővárosban tapasztalható volt. A Hitler day és a Kritikus idők című kép pontos látlelet arról, hogyan reagáltak a nyugat-európai demokráciák a fasizmus előretörésének, a Hitler vezette Németország terjeszkedésének újabb és újabb híreire. Mint az 1930-31-ben készített szociofotókat, a téma és a nézőpont kiválasztása révén e képeket is a rádöbbentés, a cselekvésre késztetés szándékának érvényesülése jellemzi. Haár nem érte be a fényképezéssel. A háború kitörésekor önkéntesnek jelentkezett a francia hadseregbe. Ekkor derült ki, hogy a személyazonosságát igazoló iratok érvényessége lejárt. A francia kultúra és a francia nép fegyveres szolgálatra is kész barátja a hatóságok szemében bizonytalan helyzetű idegenné vált. Haár a Párizsból szintén távozni kényszerülő Kawazoe rábeszélésének engedve úgy döntött, elhagyja Európát, a Tokióban folytatja munkáját. Már a Párizsban történt letelepedése után egyre jobban érdekelte, amit Japán mindennapi életéről, kultúrájáról a francia fővárosban megtudni lehetett. Japán éttermekbe, japán filmek bemutatóira járt, kíváncsian hallgatta Kawazoe felesége, a zongoraművész Chieko Hara elbeszéléseit, beszámolóit. A kiutazást a tokiói Nemzetközi Kultúra Társaságtól Kawazoe közbenjárására érkezett meghívólevél tette lehetővé. Haár 1939. december 1-jén indult útnak, s hat hetes hajóút után érkezett meg Tokióba. Kawazoe segítségének köszönhetően pár hónap múlva már kiállítása nyílt a Shirakiya áruház igényes tárlatairól ismert galériájában. Azért is különleges esemény volt ez Haár életében, mert tíz évnyi munkásság után most léphetett először önálló bemutatóval a nyilvánosság elé. A kedvező fogadtatásnak köszönhetően Haárnak sikerült kiadót találnia az Uton Kelet felé és a Magyar képeskönyv című kötete számára. Ez utóbbi kiadvány, melynek magyaros motívumokkal ékesített borítóját Haár felesége, Pápa Irén tervezte, s melyben a magyar tradicionális életformáról, a Hortobágyról, a Badacsonyról készült felvételek többségét kottával, magyar és japán szöveggel közölt egy-egy népdalrészlet vezeti be, megrendítő hatású emléke annak, hogy ez a világ másik felére került, odahaza származása miatt ekkor már másodrendű állampolgárnak számító művész minden tőle telhetőt megtett hazája tájainak, hagyományainak, népének megismertetése, az érdeklődés és szimpátia fölkeltése érdekében. Tokió belvárosában bérelt hazában japán barátaival a magyar japán kulturális kapcsolatok ápolására társaságot alapított, fotográfusként segítséget nyújtott magyar szépirodalmi alkotások, zeneművek népszerűsítéséhez. A tradíciókhoz, a népélet jellegzetes témáihoz már Magyarországon vonzódó, megörökítésüket fotográfusi feladatnak tartó Haár Japánban egy másik kulturális örökséggel, egy más tradíció létezésének jellegzetes formáival találkozott. További munkásságának legnagyobb része e találkozás nyújtotta élményre vezethető vissza. A hagyományokhoz való ragaszkodás volt az, amit Haár az új környezettel ismerkedve a befogadó ország lakosainak tulajdonságai közül a legvonzóbbnak s vizuális megörökítésre leginkább alkalmasnak tartott. Ugyanakkor ismét meg kellett tapasztalnia, hogy a háború a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolatrendszer összeomlásával jár. A japán-amerikai hadbalépés után Haár a hatóságok számára megint ismeretlen szándékú külföldivé vált, akit a katonai rendőrség még a Tokiótól mesze kijelölt új tartózkodási helyen is mint potenciális kémet állandó megfigyelés alatt tartott s rendszeresen ellenőrzött. A fotográfus számára nehezen elviselhető volt, büntetésnek számított, hogy nem fényképezhetett. A napi élelmiszerszükséglet megszerzése érdekében folytatott cserebere szomorú epizódja volt, hogy Haár fényképezőgépet cserélt el egy zsák krumpliért. Közben Tokióban a bombázások következtében Haár szinte teljes negatív-anyaga megsemmisült. Jellemző Haár ekkori helyzetére, hogy néhány napos tokiói látogatáshoz is engedélyt kellett kérnie a japán katonai hatóságoktól. A háború befejezése után Haár a Japánt megszálló amerikaiak kérésére először a japán katonákat Kínából hazaszállító hajókon - mint később elnevezte, a „halálhajókon" - fényképezett: védőmaszkban, ahogyan a többnyire fertőző betegségben szenvedő katonákat a hajóra küldött orvosok vizsgálták és kezelték. Ezt követően az amerikai főhadiszálláson a civil információs és nevelési részlegnél dolgozott. Fél év múlva kapott engedélyt arra, hogy családját, feleségét, két fiát és lányát a fővárosba hozza. Új amerikai barátai segítségével ismét fotóstúdiót nyitott Tokióban, s házat bérelt a főváros melletti Kamakura nevű település körzetében. A házukba látogató amerikai és japán barátaik biztatására