A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Európai műtárgyfotók Kassák Lajos hagyatékából

maradt fenn Kassák hagyatékában: két olyan műteremfotó, melyen az alkotó és műve együtt van jelen. Még a műteremfotók között is ritkaságnak számít az a felvétel, melyet André Kertész készített Mondrian párizsi műtermében az egyik festmény előtt ülő házigazdáról és két vendégéről, Michel Seuphorról és Enrico Prampoliniről. Ez a fénykép a hátoldalán Mondrian Kassáknak szóló üdvözlő szavaival és mindhárom művész aláírásával művészettörténeti jelentőségű dokumentum: egy magyar, egy holland, egy olasz és egy belgiumi avantgárdista művész kapcsolatának, egymás iránti nagyrabecsülésének tárgyi emléke. A magyar és román avantgárdisták közötti kapcsolat és együttműködés dokumentuma a Marcel lancu és Tamás Aladár bukaresti találkozását, továbbá a román építész és képzőművész egyik művét megörökítő fénykép. Földrészeken átívelő kapcsolat emléke a New York-i dada-mozgalomhoz tartozó Man Ray Transmutation című művének Kassákhoz eljuttatott fotója. Föltűnő, hogy az olasz futurizmus vizuális alkotásokban gazdag művészetét mindössze egy műtárgyfotó, Ivo Pannaggi lámpájáról készült felvétel képviseli. A Kassák Lajos hagyatékában fennmaradt műtárgyfotók között két olyan sorozat is található, mely az avantgárd művészet úgynevezett klasszikus korszakának jelenkori kutatóit Magyarországon és külföldön egyaránt elvégzendő feladatokra figyelmezteti. Jóformán szinte semmit nem tudunk a Mában még a pesti korszakban képzőművészként feltűnt Medgyes László, továbbá Rajk István és Rist Róbert párizsi színházművészeti, színházpedagógiai tevékenységéről. Nevük a legújabban kiadott magyar lexikonokban sem szerepel; egyikük születésének, másikuk halálának évszámát német lexikonban sikerült föllelnünk. Ezért hathat a fölfedezés erejével az a tucatnyi fénykép, mely hármójuk színházművészeti vállalkozásainak érdekes mozzanatait - az általuk tervezett színpadképek, kosztümök, színpadi beállítások egy részét - örökíti meg. Legalább ekkora meglepetés a korszak gazdag modern művészeti élete iránt érdeklődők számára a breslaui Das junge Schlesien nevű, sok tekintetben a weimári Bauhaushoz hasonló mozgalom képzőművészeti, építészeti, formatervezői tevékenységét bemutató, elfeledett alkotókra és életművekre emlékeztető műtárgyfotósorozat, melynek egyes darabjait a szerkesztő Kassák Bécsben a Ma, majd Budapesten a Dokumentum Das junge Schlesienkülönszámának összeállításakor használta fel, maradandó emléket állítva a sziléziai német művészcsoport munkásságának. A fényképsorozat a maga nemében azért is különlegesség, mert a hajdan volt német mozgalom tevékenységének színhelyét 1945 óta Wroclawnak hívják, s az elfeledésben vagy épp a kutatói szemérmességben, tanácstalanságban alighanem a legutóbbi világháború utáni határváltozás, a régi német város Lengyelországhoz kerülése is szerepet játszott. Egy-egy műtárgyfotó nyomán felvetődnek egyéneket érintő további kérdések is. Jó lenne például tudnunk, ki volt az a berlini Walter Münz, akinek 1924-ben keletkezett Excentrikus filmmodellje látható Kassákhoz került és megőrzött műtárgyfotón. Vagy ki az a szintén berlini művész, aki egy másik felvételen különleges zenegépnek látszó szerkezet mellett ül, s mint saját alkotását kezeli. Kassák műtárgyfotó-gyűjteményében a legnagyobb egyéni kollekciót a saját művekről készült fényképek alkotják. Közülük a korai, a többnyire elveszett vagy lappangó művek fotói érdemelnek különös figyelmet. Többek között azért is, mert ezek alapján törekedett Kassák az 1960-as években nyugat-európai galériák és műgyűjtők biztatására rekreálni néhány korai művét, illetve készült halála után mások közreműködésével több korai mű, például két kőszobor rekreációja. Készültek az 1920-as évek közepén olyan egész- vagy félalakos portréfotók is, melyek egyúttal műtárgyfotóknak tekinthetők. Ismeretlen bécsi fotográfus a Ma szerkesztőjét a Ma 1925. március 22-i német estjének Hans Suchny által tervezett plakátja és színpadképe előtt örökítette meg. Az 1928 szeptemberében megindult Munka című folyóirat Kassák tervezte plakátja hét évtizeden át csak a Pécsi József által 1928-ban készített egész- és félalakos portréfotó révén volt ismert. A reklámművész Kassák másik alkotását, a föltehetően édesség csomagolására tervezett díszdobozt szintén Pécsi József műtárgyfotónak és portréfotónak egyaránt tekinthető fényképfelvételéről ismerjük. Korabeli műtárgyfotók örökítették meg az 1926 őszétől Budapesten dolgozó Kassák néhány kereskedelmi és politikai témájú fotómontázsát is. Műtárgyfotók révén van tudomásunk arról, hogy a vizuális művész Kassák ruha- és kerámiatervezéssel, továbbá kirakatrendezéssel is foglalkozott. Molnár Edit, Rédner Márta és mások 1957 utáni felvételei arról tanúskodnak, hogy a későbbi évtizedek neves fotográfusai is szívesen örökítették meg Kassákot egy-egy festménye előtt, vagy a vele való foglalatosság közben. A műtárgyfotó-gyűjtemény művelődéstörténeti jelentőségű sorozatai közé tartozik a Csehszlovák Köztársaság 1928. évi brünni kultúrkiállításáról készült tizenkét felvétel. Kassákot ez a ma már abszolút ritkaságnak számító kollekció évtizedeken át tragikus élményre emlékeztette. A bemutatót megtekinteni feleségével, Simon Jolánnal együtt utazott Brünnbe. Hazafelé jövet gyorsvonatuk belerohant egy veszteglő tehervonatba; Kassákék szemtanúi lehettek huszonhárom utastársuk halálának és több mint ötven férfi, nő és gyermek megsebesülésének. A műtárgyfotó-gyűjtemény legnagyobb része 1946-tól 1948-ig került az ekkor két folyóiratot is szerkesztő Kassákhoz. Az Alkotás és a Kortárs szerkesztőjéhez érkező küldemények közül önálló sorozatot alkotnak a Párizsban élő magyar származású művészek - Étienne Béöthy, Bertalan Albert, Brassai, Csáky József, Czinóber Miklós, Gömöri Imre, Étienne Hajdú, Emile Lahner, Lajta István, Lengyel László, Prinner Antal, Varga Ferenc, Vörös Béla, Zilczer Gyula - műveiről kiváló párizsi fotográfusok, közöttük a magyar származású Rosie Rey és Ergy (Erzsi) Landau, továbbá a Budapesten az MTI munkatársaként dolgozó Petrás István által készített fényképek. Párizsból érkeztek Kassákhoz a svájci születésű Walmar Shwab műveinek Marc Vaux által készített fotói, továbbá Henri Laurens remek plasztikájának Landau Erzsi műterméből származó fényképe. Stockholmból került az Alkotás szerkesztőségébe a Nemes Endre műveit és magát a művészt is megörökítő sorozat. Milos Koreöek a csehszlovák szürrealisták Skupina Ra nevű csoportjának tagjaként mutatkozott be Budapesten az Európai Iskola által 1947 nyarán rendezett kiállításon; szürrealista fotogramjairól, „fokalkjairól" Petrás István által készített felvételek ez alkalommal kerültek Kassákhoz s közülük egy az Alkotás 1947. évi november-decemberi számának képanyagába. Eljutott az Alkotás szerkesztőjéhez, majd a folyóirat 1947. március-áprilisi számának reprodukciói közé az érsekújvári születésű, 1946-ban Prágában dolgozó, idehaza, Magyarországon azóta elfeledett Csicsátka Ferenc egyik szobrának fotója is. A Magyarországon élő, alkotásaikkal Kassák műtárgyfotógyűjteményében szereplő képzőművészek névsora Bálint Endrétől és Barcsay Jenőtől Szőnyi Istvánig és Tar Istvánig tart. Barcsay, Benedek Jenő, Borsos Miklós, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Domanovszky Endre, Kmetty János, Medgyessy Ferenc, Mikus Sándor, Pór Bertalan, Szandai Sándor munkássága több felvételből álló sorozat révén van jelen. Kmetty és Schubert Ernő már az 1930-as években adott műtárgyfotókat a folyóirat-szerkesztő, illetve a Vallomás tizenöt művészről című interjúköteten dolgozó Kassáknak. Az Új művészek könyvében is szereplő Mattis Teutsch János 1947-ben 24 darab műtárgyfotóból álló küldeménnyel jelentkezett. Az 1960-as évek műtárgyfotó-anyagában Victor Vasarely Párizsban, a Musée des Arts Décoratifs termeiben kiállított művei olyan felvételeken szerepelnek, melyeken Vasarely és a tárlatot megtekintő Kassák alakja is látható. Az építész Le Corbusier munkásságát a szintén Budapestről elszármazott, évtizedek óta Párizsban élő Lucien Hervé két remek fotója képviseli. A Kassák Múzeum idei kiállítására összeállított kollekciót időrendben a Munka-kör egyik ifjú tagjából világhírű művésszé lett Amerigo Tot 1966-ban érkezett római küldeménye zárja: az a kéziratos ajánlással ellátott fényképfölvétel, melyen az Olaszországban élő mester a műteremben legújabb műve, egy nagy méretű relief előtt látható. A Vasarely és Amerigo Tot közreműködésével készült műtárgyfotók annak az Európának legalább jelképes megvalósulását ígérték, melynek Kassák már az első világháború éveitől egyik kezdeményezője volt. / CSAPLÁR FERENC