A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Buday György fametszetei
„A szerelmi vágyakozásszublimálódása" A táj és a formák 1933-ban lezajló megszépülésének legfőbb oka szerelmi élmény volt. Buday ez év nyarán, Az ember tragédiája szegedi szabadtéri előadása alkalmából megismerkedett Bauer Lillával, a produkcióban közreműködő Szentpál Olga mozgásművészcsoport tagjával. Az előadás szcenikai tervezőjére kíváncsi fiatal táncosnőt a rendező, Hont Ferenc vitte fel Buday Dóm téri műteremszobájába. A megismerkedésből szerelmi beteljesülést hozó kapcsolat lett, melyet Bauer Lilla külföldi fellépései és Buday mozgalomszervezői és alkotóművészi kötelezettségei miatt hosszú távollétek nehezítettek. Mindkettőjük számára a leggyakrabban átélt élmény az érzékiséggel telített, olykor gyötrelemmé váló szerelmi vágyakozás volt, mely magától értetődően Buday műveinek világába is behatolt. A Boldogasszony búcsúja, a nyírségi parasztballadák és az Arany János balladák illusztrációinak aszkétikus nőalakjai után a Székely népballadákhoz készített metszeteken érzékiséget sugárzó, modern szépségű nőalakok jelennek meg, akiknek arcvonásait, testi formáit Buday élményeket és képzelgéseket összeolvasztva a távoli kedvesről mintázta meg. A fiatal táncosnő személyére, hivatásának jellegzetes megnyilvánulásaira utal a balladák legtöbb hősnőjének szorosan a testhez simuló s ekképp szinte a ruhátlanság illúzióját keltő öltözete, testtartásuk, mozdulataik táncot idéző karaktere, mely egyébként teljes mértékben megfelel a ballada műfaji sajátosságainak, még akkor is, ha a táncszerű beállások és mozdulatok leginkább a modern mozgásművészet világával hozhatók összefüggésbe. A balladák legtöbb nőalakjának ugyanarról a valóságos személyről történt megmintázása annyira nyilvánvaló volt sok kortárs számára, hogy a Nagy Bihál Albertné című balladához készített metszetet Szentpál Olga mozgásművész-csoportjának tagjai egymás között „Lilla-szobornak 1' nevezték, a Párizsban tartózkodó Baróti Dezső pedig korabeli levél tanúsága szerint Bauer Lilla megvendégelésére mint a Székely népballadák hősnőivel való találkozásra készült. Érzékiséget sugároznak a Székely népballadák egy részén a tájak is. A földfelszín domborulatainak alakja, felületük különleges rajzolata a női test formáit s e formák bőrfelületét idézik. Buday a nőalakok testrészeinek fába metszése során megkülönböztetett gonddal és élvezettel merült el idomok és bőrfelületek, intimnek számító testzugok az életszerűség és tapinthatóság illúzióját keltő megmunkálásába. A szerelmi vágyakozás szublimálódott abban is, hogy Buday a székely népballadák gazdag eseményanyagából előszeretettel választott ki illusztrálásra olyan részleteket, melyek a szerelmesek egymástól való elszakítottságáról, egy 7ikőjük vagy mindkettőjük bezártságáról, egymás utáni sokszor halálos vágyakozásáról szólnak. A kolozsvári tömlöcben mátkájára gondoló szegénylegény, a csonka torony tetejéről Szép Júliához kiáltozó jobbágyfi, a király városának börtönében a király lányáról éneklő Llíres Bíró Máté, a halálos ágyán is Görög Ilona után vágyakozó Zetalaki László megmintázásával Buday saját 15
