A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Buday György fametszetei

a sötétség és a világosság, a fehér és a fekete fokozatokban és formákban, átmenetekben és átfuttatásokban gazdag rendszere nemcsak a ballada egészének atmoszféráját tudja érzékeltetni, hanem a ballada hősével kapcsolatban a lélekrajz sajátos formájának is tekinthető. Buday a Párja vesztett gerlice illusztrálásakor vállalkozott először táj egy kompozíción belül történő megváltoztatására. Ez az időbeliség dimenziójának kiemelt szerepet juttató megoldás tér vissza a Radnóti Táj változással című verséhez készített metszeten, mely a fellegek között szálló, majd a földre hulló madárral, a fényben fürdő, majd sötétségbe boruló tájjal, ez utóbbin a csendőrök alakjával és földre vetülő árnyékával politikai tartalmat kifejező diptichonként azt a hangulati - és életérzésbeii - kettősséget jelzi, mely az Újhold című kötethez fába metszett illusztrációsorozat világát meghatározza. E sorozatban a két másik tájkép - a Pipacs illetve a Szerelmes vers az erdőn című verset illusztráló metszet - az élet fényeinek gazdag áradásával, érzéki örömökre közvetlenül utaló motívumaival és ábrázolásmódjával a fenyegetettséget kifejező metszetek ellentétét alkotja. 12