A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Buday György fametszetei
CSAPLÁR FERENC BUDAY VILÁGA ,, Táj, változással Buday a szülőföld tájairól, építészeti emlékeiről készített rajzokkal kezdte pályáját. Ifjúságának e korszakára visszaemlékezve mindig mint életre szóló élményt emlegeti Székelyföld természeti világával és népi kultúrájával való megismerkedést. Korai rajzainak tanúsága szerint a tájjal kapcsolatban ekkor még a harmóniát, a nyugalmat vagy épp a történelmi atmoszférát törekedett megörökíteni. Már ekkor tudatában volt annak, hogy a táj a műalkotásban politikum kifejezője lehet. Évtizedekkel később maga hívta fel a figyelmet arra, hogy a Haladjunk! című diáklap május 1-i számának címlapján közölt Május 1. feliratú rajza „a vörös nap felkeltéről 1 1 üzen. Kolozsvárról és környékéről készült diákkori rajzai 1924-ben a Farkas utcai kollégiumban rendezett kiállításon a szülőföldtől búcsúzó fiatalember megnyilatkozásaivá váltak. I larmóniájuk nosztalgiával kiegészülve átöröklődött a szegedi Székely Naptár 1928-ban készült illusztrációinak miniatűr tájképeibe. A táj megszépítése, meseszerű elemekkel, néprajzi motívumokkal való ékesítése jellemzi azt az illusztrációsorozatot, melyet Buday immár szegedi élmények alapján 1929-193l-ben a Szegedi Kis Kalendárium első kötetei számára rajzolt. E tájakon nap, csillagok és hold fénylenek, felhők és madarak szállnak, virág van nemcsak a mezőn, hanem a templomtorony csúcsán és a madarak szájában is, a réten libacsapat vonul, vagy ménes vágtat, a vizekben halak úsznak, a népviseletben pompázó legényt rózsafák akadályozzák a kaszálásban, s a házacskák övezte terekből templomtorony, májusfa vagy stilizált virág tör a magas felé. Ez a derű és optimizmus az 193 l-es Szegedi Kis Kalendáriumban az utolsó illusztrációk révén halálhangulatba fordul át. A falu házsorai fölé a halál kaszás madárijesztő képében megjelenő félelmetes alakja magasodik, a házsorok szomszédságában sírkeresztek és kopjafák, mely utóbbiak mintha inkább a földből kinyúló emberi kezek lennének, a levegőben fekete hollók és halálmadár. A táj hangulatának hirtelen bekövetkező megváltozása jellemzi az 1932-es Szegedi Kis Kalendárium számára készült illusztrációsorozatot is. A halak először szív alakú buborékot lélegzenek, majd sírkeresztet tartanak szájukban, a mezőt először virágok borítják, majd sírkeresztek és kopjafák, a napsugárdíszes parasztházak és tanyák után megjelenik a bíróságnak és börtönnek helyt adó vármegyeháza, a csendőrök őrizte áristom, a mezők tágasságát a hatalom építményein belüli világ zártsága váltja fel. A Boldogasszony búcsújáról és a nyírségi parasztballadákhoz készült fametszetsorozat tájain szinte semmi nem utal a természet világára. Monumentálisnak tűnő fekete felületek nehezednek ólomsúlyú terhek képzetét keltve sivár 9
