A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
előreláthatóan összeállítja és rendezi. Megbeszélésünk eredményeképpen és rendeletünk alapján az év programjának művészi részét a Tanács javaslata alapján illeszti a Tájékoztatásügyi Miniszter Úr programba. Az elkövetkezendő évek zenei eseményeinek kétségkívül legjelentősebbike az első Bartók zenei verseny, ezért indokolt azt a centenárium évében megrendezni. A zenei verseny elnöke természetesen csak Kodály Zoltán lehet. Tőle időközben azt az értesítést kaptuk Amerikából, hogy az elnöki tisztet csak úgy vállalhatja, ha a zenei emlékverseny terminusát 1947 szeptemberről 1948 tavaszára halasztják. Végül azért is indokolt az emlékverseny időpontjának elhalasztása, mert 1947 szeptemberében Genfben is zenei versenyt rendeznek, így a részt venni szándékozók nyilván kisebb számban jöhetnek csak el. Továbbá kétségtelenül jelentősebb és maradandóbb emlékű lesz a külföldről ideutazók számára a centenárium évében ünnepélyes külsőségek között megrendezett nagyszabású verseny. Fenti levelünket a Zeneművészeti Főiskolának is megküldjük másolatban, és Miniszter Úr mielőbbi szíves válaszát kérjük. Budapest, 1947. február 6. Teljes tisztelettel. Kassák Lajos alelnök" A levél szövegét az Alkotás 1947. szeptember-októberi számából idéztük. Kassák ugyanis az ügyet folyóirata hasábjain a nyilvánosság elé vitte. Az illetékes intézményekkel folytatott párbeszéd során mindvégig a mélyen átérzett felelősség vezette. A Bartók-versenyt végül is Kassák és a Magyar Művészeti Tanács újabb javaslatának megfelelően 1948. szeptemberében rendezték meg. 17 4 A Bartók-örökség ápolásának szellemében lezajlott nagyszabású esemény-sorozattal az új magyar demokrácia bekapcsolódott az európai kulturális élet vérkeringésébe. KASSÁK BARTÓK-KÉPE 1949 UTÁN A diktatúra éveiben Bartók zenéje és magatartásának példája erőt adott Kassáknak az elhallgattatás és a rá kényszeríttet belső emigráció terheinek elviseléséhez. A békásmegyeri magányban újra képzőművészettel foglalkozó Kassák természetelvű grafikái közül a meggyötört, lepusztított tájat, vonító kutyákat, rémülettől eltorzult emberi arcot ábrázoló sötétszürke, fekete tusfestmények Bartók éjszaka-zenéire, a pokoljárás gyötrelmeit kifejező műveire, kompozíciótételeire emlékeztetnek. E párhuzamra azért is indokolt fölhívni a figyelmet, mert Kassák Az éjszaka zenéje fölidézte világot, a zongoradarab nyomán megjelenő látomást későbbi naplójában a következő megfogalmazással törekedett érzékeltetni: „a beláthatatlan, felmérhetetlen, kiismerhetetlen, örökös harcban gyötrődő természet". 17 5 1953-ban a társadalmi harmónia hamis képének szertefoszlása Bartók portréjának megrajzolására és saját, 1940ben már közzé tett versének idézésére késztette. 17 6 A vers képei közül „a tűz kialszik", „a szüzek eltűnnek", „a katonák meghalnak" s ezeken belül különösen az „eltűnnek" és a „meghalnak" ige, a „csörömpöl, sír és néha ugat" metaforasor a nehéz esztendők lassanként napvilágra kerülő tragikus eseményeire emlékeztette a kortársat, az egész költemény pedig - akár Illyés 1955-ben megjelent Bartók-verse - alkalmas lehetett arra, hogy „kimondja" és „föl is oldja" az átélt megpróbáltatások emlékét. A portré megrajzolása és a vers idézése ugyanakkor szolidaritásvállalás is volt. Kassák egy olyan korszakban vállalkozott Bartók testi mivoltának és szellemének fölidézésére, amikor a hivatalos művelődéspolitika a zeneszerző életművének java részét arisztokratikusnak, formalista jellegűnek, sőt dekadensnek minősítette, s nyilvános megszólaltatását nem tartotta kívánatosnak. A portré a művészi kifejezőerőt, az ábrázolás elevenségét és mélységét tekintve nem vetekedhet a verssel. Alkotójának szándékát, állásfoglalását azonban érzékeltetni tudja. Leginkább kifejező részlete a szem. Kosztolányi 1925-ben Bartók szemét „látó agyvelőnek" nevezte, „mely kiugrik koponyánk legmesszebb levő hegyfokára, s az ismeretvágy kétségbeesésében két kukucskáló-lyukat tör magának, hogy a világba nézzen, lássa, mi van körülötte". 17 7 Gyergyai Albert a következőket írta: „Gyönyörű, sötét szemében volt valami az űzött őz, az elmélkedéséből felvert bölcs s az öntudatos alkotó szemrehányó, büszke és fájdalmas tekintetéből. [...] Mi izzott egyre ebben a felejthetetlen szempárban? Erre legjobban művei felelnek, amelyek külön-külön és együttesen valami állandó, olthatatlan szenvedést és szenvedélyt, valami gigászi harcot fejeznek ki, [...] egy egész kornak, Bartók korának zenévé fokozott szenvedését, amelyben ő, Bartók még csak futó pihenőket ismerhetett." 17 8 Yehudi Menuhin már a nagybeteg Bartók testi valóját fölidézve írt arról a drámai hatásról, amit kortársa pusztán a szemével, tekintetével kelteni tudott: „Csupán a szemei - ezek a fantasztikus módon mindenen áthatoló szemek - fedték fel igazi valóját. Ezek árulták el lelkének lángoló tüzét, míg egyre emésztődő teste féltékenyen takarékoskodott minden cseppnyi erejével, a legfontosabb célok számára tartogatva azt." 17 9 Kassák Bartók szemét mindenekelőtt szigorúnak látja. Bartók-portréjáról erkölcsi szilárdságot tükröző arc néz ránk. Szigorúságot jelez a sima homlok és különösen a keskenyre zárt száj. A szenvedésre, a pokoljárás élményeire csak a homlokot és a halántékot övező hófehér haj utal. Kassák a dogmatikus művelődéspolitika viselt dolgait saját bőrén megtapasztalván gyanakvással figyelte mindazt, ami Bartók halálának tizedik évfordulójáról való megemlékezés során történt. 1955 tavaszán kezdett naplója legérdekesebb részei közé tartoznak azok a följegyzések, amelyekben az évfordulóval kapcsolatos eseményekről, ezekhez fűződő élményeiről számol be, s a hivatalos ünnepléssel szembeni fenntartásait fogalmazza meg. Már azt is keserű gúnnyal és felháborodással kommentálta, hogy a békevilágtanács békedíj-bíráló bizottsága a hivatalos közlés szerint „tiszteletbeli (postumus) béke-díjat ítélt oda Bartók Bélának, a híres magyar zeneszerzőnek". Még nagyobb haragot keltett benne, hogy a Szabad Nép cikkírója azt állította, a kitüntetésekre soha nem vágyakozó Bartók „ezt a kitüntetést, ha élne, bizonnyal szívesen venné." Az esemény kommentálása ezután a diktatúra bírálatává válik: „Bartók, ha élne, már csak azért sem fogadhatná el a kitüntetést, mert humanista szemléletét ismerve nem lenne itthon, és ha mégis itthon lenne, a hozzá hasonló jellemeket és zseniket nem szokták nálunk kitüntetni." 18 0 Az évfordulós ünneplés előkészületeinek hírét a művelődéspolitika kiszolgálóiként elhíresült szakírók korábbi megnyilatkozásait ismerve már-már kétségbeeséssel fogadta. Vitriolos hangon ír arról, mi várható tőlük: „Valóságos Bartókláz vett erőt azokon, akik eddig idegsokkot, nyavalyatörést 27
