A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Dévényi Iván gyűjteményéből

Kmettyvel tiszteletteljes vitába szállt. Kondor Béla művészetének 1964-től a leghívebb krónikása lett. A „régiek" közül ízléséhez a legközelebb Csontváry, Kernstok, Gulácsy, Nemes-Lampérth, Czigány Dezső, Perlrott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, a fiatal Uitz Béla, Pór Bertalan, Márffy Ódön, Egry József, Bernáth és Berény, Csók István, Bor Pál és Vass Elemér, Ferenczy Károly, Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, a korai Bortnyik és Farkas István, Szőnyi István, Bene Géza, Vén Emil, Iványi-Grünwald Béla művészete került, az őket követő nemzedékekből Gyarmathy Tihamér és Lossonczy Tamás, Bartha László és Vilt Tibor, Sikuta Gusztáv és Giron Emánuel, Vaszkó Ezsébet és Anna Margit, Schaár Erzsébet és Szántó Piroska, Bolmányi Ferenc és mások munkássága. Becsülte Ország Lili és Udvardi Erzsébet, Váli Dezső és Berki Viola oeuvre-jét, a maga utolsó hónapjaiban Samu Géza derűs gondolkodását és alkotásait. A már több ízben emlegetett „kemény mag" és a Vajda-, Csontváry-beszámolók mellett ők adták a krónikák, a másutt elszórt cikkek és beszámolók zömét és „fővonalát". A kölcsönös tájékozódás ismeretcseréje számomra jeladó váltást hozott már barátságunk kezdetén, mondhatnék akár megvilágosodást. Én korábban tanítottam a művészettörténetet, és hasonló önképzés útján kivált a korábbi századok világában búvárkodtam előbb. Iván hatására - és jórészben könyveiből - első esztergomi éveimben erőteljes és folyamatos magántanulmányokkal tágítottam modernebbé ismereteim. És bizonyos fokig Ivánra is hatott az én múltszeretetem, bár írásaiban a századfordulót megelőző képzőművészet ismertetésének kevés a nyoma. Emellett azonos hevü érdeklődés élt bennünk az irodalmi és képzőművészeti művészkapcsolatok és kapcsolattörténet iránt. Jókat derültünk rendszerint, amikor a távolabbi ismerősök és kedves barátaink feltehetően a legjobb szándéktól indíttatva „ornamentizáltak" a nekünk címzett postai küldeményeken: az irodalomtörténészek „művészettörténészként" tiszteltek, az utóbbiak az előző epitetont rótták csendesen a nevünk alá. Tehették, hiszen Dévényi kedvenc témái lettek kedves íróinak képzőművészeti kötődései. Ady Endre, Tersánszky Józsi Jenő, Füst Milán, Dénes Zsófia, Apollinaire, Fenyő Miksa, Gyergyai Albert és mások mint művészeti írók, utóbb Bálint György, Bölöni és mások, legkivált Kassák Lajos ez irányú vonzódásainak krónikái jelezték az efféle búvárkodást. Füst Milán még műgyűjtőként is téma lett. Dévényi ugyanilyen hévvel és folyamatosan ismétlődőn adott hírt a festőírókról (Rippl-Rónai József, Beck Ö. Fülöp, Réti István, Bernáth Aurél, Borsos Miklós emlékezései, Kmetty János, Gadányi Jenő, Kassák, Bálint Endre és mások gyűjteményei) és az írófestőkről (Kassák képzőművészete, Takáts Gyula, Vercors grafikái stb.). Kevéssé kedvelte Bernáth Aurél (Csontváry!) és Pátzay Pál konzervatív szemléletű tanulmányait. Ha tehette, gondolataikkal többször vitába szállt. Megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel fordult a szakmai elődök, az egykori, akár a kortárs művészeti írók népes tábora felé. Néhány a század elején élő kollégáról először és többjéről máig fölfedező érvénnyel írt. Gerö Ödön, Rózsa Miklós, Hock János, Lehel Ferenc, Bölöni György, Kopp Jenő, Jajczay János, Somogyi Antal, Oltványi Imre, Bálint Aladár, Fieber Henrik, Lepold Antal, Pán Imre és mások alapos kisportréit bibliográfiáikban szívesen idézik a lexikográfusok. Rendszeresen ismertette Lyka Károly és Fülep Lajos újonnan megjelent könyveit. Füleppel, a nagyszerű példaképpel a maga 1959-es Csontváry-tanulmányát követően levelezésbe került; közre is adta utóbb Fülep hozzá írott leveleit. Genthon István, a jóbarát Zolnay László, Pataky Dénes, Rabinovszky Máriusz, külön figyelemmel Kállai Ernő munkássága Dévényi példás elemzéseinek és ismertetéseinek gyakran visszatérő témája lett. Megemlékezett Nagyfalusi Jenőröl, „a félbemaradt költőről", egyben kitűnő művészeti íróról is. Kivételes örömmel mutatta be Apollinaire, Herbert Read, Mario de Micheli, Gaston Diehl, Wilenski és más nyugati szaktekintélyek végre magyarul is olvasható és a modernekről szóló alapmüveit. A kortárs hazai művészettörténészek közül szíves és baráti figyelemmel követte Németh Lajos és Korner Éva, Szabó Júlia és Dávid Katalin, Passuth Krisztina és Szabadi Judit, Perneczky Géza és Mándy Stefánia munkásságát, megbecsüléssel és szeretettel recenzálta könyveiket. Azonos választások és hasonló érdeklődés teremtett többségükkel baráti kapcsolatot. Németh Lajossal egyazon hőfokú baráti egyetértésben harcolt Csontváryért, Kernstok és Nemes-Lampérth művészetéről viszont más pályatársakkal kemény polémiát folytatott. Az ítéletek pontossága és a precíz adatközlés mellett mindinkább rá kellett ébrednie, hogy a művészet- és irodalomtörténetírás - főként ha a tematika jelenkori - nem csupán szakma, adatsor és élvezhetővé formált mondatok halmaza, hanem szükségszerűen önálló irodalmi műfaj is. Egy kissé talán ezt honorálhatták gyanútlanul a figyelmes levélcímzők. Figyelmes barát volt Dévényi is. Számon tartotta az idősebb művészek születésnapját. Mindig elemző tartalommal töltötte meg köszöntésnek szánt alkalmi írásait. Egy-egy váratlan haláleset hasonlóan gazdag tartalmú megemlékezésekre 61 5 47