A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
A Ma 1919. május 31 -i kaposvári előadásának műsora után szerzői estnek tekinthető koncert szervezésére vállalkozzon. A május 13-án rendezett, másnap megismételt „propaganda zeneest" volt hivatva pótolni a korábban elgondolt kettős szerzői esteket. A műsor Hevesy Iván nyilván zenei vonatkozású bevezetőjét követően Bartók opus 8/b Két elégiájával és az opus 18 Három etűddel kezdődött. 11 8 E választás azért is figyelmet kelthetett, mert e művek három héttel korábban Bartók szerzői estjén a szerző előadásában voltak hallhatók. 11 9 Az est zongoraművész-szólistája - föltehetően Hevesi Piroska valamely koncert-kötelezettsége miatt - Freund Etelka volt. A Bartókkal másfél évtizede közeli baráti kapcsolatban lévő művésznőről a szakirodalomban egymástól különböző és olykor egymásnak, sőt néha az írott forrásoknak is ellentmondó közléseket lehet olvasni. Bartók az 1903ban magántanítványként zeneszerzést tanulni jelentkező zongoraművésznőről azt írja, hogy a Zeneakadémián zeneszerzést tanító Herzfeld Viktornál tanult, korábban pedig a bécsi zenetudós, karmester és zeneszerző Eusebius Mandiczewskynél. 12 0 Werner Fuchs Bartók Béla Svájcban című könyvében úgy tudja, hogy Freund Etelka Thomán István tanítványa volt a Zeneakadémián. 12 1 Az Ujfalussy József szerkesztette Bartók breviárium egyik lábjegyzetében az olvasható, hogy a zongoraművésznő Busoni növendéke volt. 12 2 A fenti közlések egy részének ellentmond, hogy Freund Etelka neve nem fordul elő a Zeneakadémia évkönyveiben. Ami biztosan állítható, azt Bartók leveleiből tudjuk. A magántanítványnak jelentkező s Bartókkal valószínűleg egykorú fiatal hölgy hamarosan közeli barát és levelezőpartner lett. Bartók 1907 végétől időről-időre beszámolt az egykori tanítványnak utazásairól, élményeiről, találkozásairól, új műveiről, ezek hazai és külföldi előadásairól, a koncertek fogadtatásáról. A Tíz könnyű zongoradarabbal elkészülvén a címadásra, illetve a címek németre fordítására vonatkozólag tanácsát is kérte. 12 3 1908-ban őt meglátogatni utazott Svájcba. Ezt megelőzőleg Freund Etelka Zürichben élő bátyjának, a kor egyik kiemelkedő zongoraművészeként számon tartott Freund Róbertnek a segítségét szándékozott igénybe venni ahhoz, hogy Richard Straussszal megismerkedhessen. 12 4 A közeli barátság azután is megmaradt, hogy Freund Etelka 1910-ben férjhez ment. Bartók leveleiben nincs nyoma annak, hogy Freund Etelka zongoraművészként az 1919. május 13-i Ma-est előtt valahol föllépett volna. Többet fogunk tudni életéről, szakmai pályájáról, későbbi sorsáról, ha olvashatók lesznek Bartókhoz írott levelei. Kassák az Egy ember életében, Szélpál Árpád a Forró hamu című önéletírásában a történtekre rosszul emlékezve olyan zeneműveket említ az április 8-i est műsorának részeként, melyek május 13-án és 14-én hangzottak el. 125 Kodály vonósnégyese és Lajtha két zongoradarabja a május 13-i és 14-i „propaganda zeneesten" volt hallható a Waldbauer-kvartett, illetve a zeneszerző előadásában. Kassák Bartók Szonata címmel említett művének előadására is emlékszik, az 1915-ben komponált Szonatina azonban egyik rendezvényen sem hangzott el. 12 6 Önéletrajzi műveikben írnak arról is, az irodalmi, művészeti élet személyiségei közül ki jelent meg az egyes rendezvényeken. Ami Bartók megjelenését illeti, korabeli dokumentummal csak az bizonyítható, hogy a zeneszerző ott volt a május 14-i zeneesten. Bartókné Ziegler Márta özv. Bartók Bélánénak 1919. május 14-én írott levele jól érzékelteti, Kassáknak és munkatársainak milyen reménytelennek látszó helyzetben kellett dolgozniuk az új irodalom és művészet - így Bartók és Kodály - elfogadtatásáért. 12 7 A levél erre vonatkozó része a névrövidítések utólagos feloldásával a következőképp hangzik: „Épp ma voltunk együtt a Ma propaganda-délutánján játszotta Freund Etelka B.[élá]t, s a fiúk [a Waldbauer-kvartett] Z.foltán] II. kvartettjét. Furcsa és néha kínosan kellemetlen volt a publikum, most minden (színház, koncert) jegynek a legnagyobb részét a szakszervezetek adják el tagjaiknak, s így a legtöbb hallgató proletár, akik halálosan unatkoznak, beszélgetnek, zsíros papírból esznek - és zavarnak. Persze szegények nincsenek ilyesmire nevelve - sok évtized kell még, míg koncertpublikum lesz belőlük. B.[éla] a pauzában panaszkodott Kassáknak a lárma miatt, mire a következő szám előtt kijött valaki a pódiumra, s felkérte a publikumot, hogy aki unatkozik, menjen haza, de ne zavarja a beszélgetéssel azokat, akik nem unatkoznak. - Korkép!" Az utolsó Bartók-mű, ami a Tanácsköztársaság idején a Ma rendezvényén elhangzott, az Allegro barbaro volt. A zongoradarab a Ma 1919. május 31-i kaposvári propaganda-előadásán Kudlák Lajos Aktivizmus című előadása, Kahána Mózes és Bartha Sándor versei, Újvári Erzsi Tüntetés című prózája után a művek forradalmi hangjának zenei folytatásaként, sőt fokozásaként szólalt meg Hevesi Piroska tolmácsolásában. 12 8 Újabb bizonyítékaként annak, hogy a magyar aktivisták számára a fiatal Bartók robbanó erejű, fékezhetetlen dinamikájú zenéje forradalmasító hatású művészet volt. 16
