A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Avantgarde Budapest 1920-1930

A magyar avantgarde létrehozásában döntő szerepet játszó írók és művészek 1919 után, a Tanácsköztársaság leverését követően emigrációba kényszerültek. A mozgalom szelleme, a háborúval és a kapitalizmussal szembeni gyűlölet, a társadalom szocialista átalakítására és egy új, korszerű tömegkultúra létrehozására irányuló szándék azonban lefojtott, tompított változatban idehaza is tovább élt, mégpedig az 1920-as évek elején színre lépő fiatal költőnemzedék, József Attila, Heves Ferenc, Ember Etvin, Sirató Károly, Gerő György, Pán Imre, Kristóf Károly, Palasovszky Ödön és mások műveiben. Az avantgarde örökségét folytatni akaró fiatalok először a Magyar írás (1921-1927) és a Kékmadár (1923) című folyóiratban kaptak fórumot, ugyanakkor azonban az esztéta Hevesy Iván, a festőművész Kádár Béla közreműködésével saját sajtóorgánumok, könyvsorozatok létrehozására, önálló csoportosulások szervezésére is vállalkoztak. Hamarosan kapcsolatot teremtettek a Bécsben élő Kassák Lajossal. Kassák egyébként a Mát továbbra is a magyar, mégpedig mindenekelőtt a magyarországi olvasóközönségnek szánta. Jellemző, hogy mikor a folyóirat legális hazaküldésére és terjesztésére többé nem volt mód. Kortárs, majd 365 címmel ellátva, azaz új folyóiratnak álcázva juttatta haza a Ma egy-egy számának anyagát. Hogy a Mában publikált irodalmi alkotások élő előadásban is eljuthassanak Budapestre, felesége, Simon Jolán személyében az avantgarde költészet legelhivatottabb magyar tolmácsolóját küldte haza, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek kulturális rendezvényeinek közönsége elé. Az avantgarde magyarországi pozícióit akarta erősíteni azzal is, hogy fontos kötetét, a Tisztaság könyvét (1925) Budapesten jelentette meg. Az 1920-as évek második felében, az emigránsok hazatérését követően elevenebb és színvonalasabb lett az avantgarde budapesti jelenléte, határozottabb, élesebb az ellenforradalmi rendszerrel való szembenállása. Kassák - Déry Tibor, Illyés Gyula, Nádass József, Németh Andor és Zelk Zoltán közreműködésével -1926 decemberében megindította a Dokumentumot, mely szépirodalmi anyagát tekintve a magyar szürrealizmus mozgalmának fórumává, egészében véve pedig a magyar avantgarde mindmáig legjobb folyóiratává vált. 1927 márciusában Tamás Aladár, Reményik Zsigmond és Bortnyik Sándor Új Föld címmel alapított folyóiratot. A KMP 1927 szeptemberében Tamás Aladár szerkesztői közreműködésével megindított legális kulturális folyóiratában, a 700%-ban és Kassák 1928 szeptemberétől megjelentetett új folyóiratában, a Munkában szintén jelen volt az avantgarde szelleme. Az avantgarde csoportosulások irányítói folyóirataik köré színpadmozgalmat szerveztek. Bortnyik Sándor és Palasovszky Ödön már 1925-ben színházi vállalkozást alapított Zöld Szamár címmel, s a politikai agitáció irányába haladó tevékenységüket az Új Föld majd a 100% keretei között folytatták tovább. Kassák és munkatársai a Dokumentum kényszerű megszüntetése után Független Új Művészek néven előadóesteket rendeztek, 1928-tól pedig előbb a Nyomdászok Szavalókórusával, majd a Munka kultúrgárdájával szólaltatták meg az avantgarde költészet több alkotását. Ezek az izgalmas vállalkozások magukhoz vonzották a kor legtehetségesebb fiatal zeneszerzőit: Kadosa Pált, Kósa Györgyöt, Szelényi Istvánt és a később Arma Pál néven híressé vált Weishaus Imrét. A fiatal képzőművészek közül Hegedűs Béla, Kepes György, Korniss Dezső, Trauner Sándor és Vajda Lajos útja a modern művészet és társadalom problémáival kapcsolatos személyes tájékozódás után szinte magától értetődően Kassák környezetébe vezetett. Csatlakoztak az avantgarde csoportosulásokhoz az új építészet és iparművészet fiatal magyarországi hívei is. Közülük a legfiatalabbak Bortnyik Sándor 1928-ban alapított magániskolájában, a Műhelyben kerülhettek szervezetileg is kapcsolatba a magyar avantgarde mozgalommal. Forgó Pál és a weimári Bauhausból hazatért Molnár Farkas a 100%ban. Fischer József pedig a Munkában kapott építészet tervei és vitacikkei számára fórumot. 1930-ra Budapesten megszűnt az avantgarde mozgalomszerű jelenléte. A Dokumentum szürrealista költői számára már 1927-ben világossá vált, hogy az egyre éleződő társadalmi küzdelmek idején a magyar valóság megdöbbentő tényeinek feltárása lehet igazán mozgósító és felrázó hatású. Kassák és költő munkatársai fokozatosan visszavonultak az avantgarde arcvonaláról, ám realista ihletésű alkotásaikban sokat megőriztek az avantgarde kifejezőeszközeiből. Az avantgarde színházi vállalkozások kérlelhetetlen kapitalizmusellenessége, gyilkos szatírája és sok formai leleménye a munkás-szavalókórusok és a munkásszínpadok produkcióiban élt tovább. A Kassák környezetébe eljutott majd az onnan elkerült fiatal festők későbbi munkásságára döntő hatással volt a konstruktivizmus kísérletező szelleme, tiszta logikája, szerkesztő művészete. A Molnár Farkas, Rácz György és Fischer József körül létrejött magyar CIAM építészcsoport tagjai az orosz konstruktivizmus, illetve a németországi Bauhaus társadalomépítő, a nagy tömegek számára korszerű, tárgyi kultúrát létrehozó törekvéseit követve fáradoztak a magyar építészet megújításán. Csaplár Ferenc A Dokumentum első számának címlapja, 1926 december Vajda Lajos: Fics, 1928 Kassák Lajos: Plakátterv, 1927