A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Perlrott Csaba Vilmos
PERLROTT CSABA VILMOS Női akt, 1941, Kassák Lajos hagyatékából, Kassák Múzeum A magyar avantgárd mozgalomról szóló szakirodalom egy részében tartósan rögzülni látszik az a tévhit, hogy Perlrott Csaba Vilmos A Tett és a Ma köréhez tartozott volna. Korner Éva az 1967-ben megjelent Kassák irodalma és festészete című monográfia képzőművészeti részében Perlrott Csabát azok közé a festők közé sorolja, akik „Kassák felfedezettjei és propagáltjai" voltak, akiknek „Kassák nemcsak a Ma hasábjain biztosított helyet, de kiállítási lehetőséget is adott." Passuth Krisztina az 1974-ben kiadott Magyar művészek az európai avantgárdban című kötetében „a Ma köréhez tartozó művészek" között említi, együtt a Ma hasábjain és kiállításain valóban szereplő Kmetty Jánossal, Pászk Jenővel, Gulácsy Lajossal és Schadl Jánossal. Szabó Júlia az 1981-ben megjelent A magyar aktivizmus művészete 1915-1927 című könyvében egyik helyen „a Ma körébe kerültek" között szól róla, majd egy további fejezetben mint „a csoporthoz közel állót" említi meg. Korner Éva a Kassák irodalma és festészete 1988. évi második, átdolgozott kiadásában változatlan szöveggel hozza, amit Perlrott Csaba és a magyar aktivista mozgalom kapcsolatáról az első kiadásban állított. Perlrott Csaba jelen volt A Tett és a Ma hasábjain, ám nem mint a két folyóiratban közölt képzőművészeti anyag egyik vagy másik darabjának alkotója, hanem a kritikai rovatban a budapesti tárlatok egyik résztvevőjeként. Ebben a jelenlétben - vagy inkább alkalmi fölbukkanásban - nem sok öröme telhetett. A Tett 1915. december 20-i számában Uitz Béla a fiatalok Nemzeti Szalonban rendezett téli tárlatáról írva azt üzeni neki: „erősebb piktúra kell." Azok közé sorolja őt, „akiktől önmaguk megtagadása nélkül még sok hiba levetkőzését és erős, tudatos előrelendülést várhatunk." Kellemetlenül érinthette, amit Uitz a tárlaton szereplő fiatalokról összefoglalóan írt: „De sajnos ma még egy sincs közöttük, aki a képeit egy nagy szerves művészi értékké tudná építeni. Olyan egésszé, amelyben minden érték, még a legtávolabbi is szoros összefüggésben van az egésszel. Munkájukból hiányzik az alkotó, az alkotás és az élet vérbő harmóniája. Több, több vért." Pár hónap múlva Perlrott Csaba előrébb lép Uitz és A Tett értékrendjében: Czigány Dezsővel együtt ő a „kivétel" azon a műcsarnoki tavaszi tárlaton, melyen Uitz „dühvel és undorral botorkál át", s ahol „a tehetségnek (nem művészetnek) gyönge árnyékával sem találkozik össze az ember." Uitz a első, aki fölhívja a figyelmet a kubizmus és az expresszionizmus Perlrott Csaba műveiben való jelenlétére. A bíráló észrevételekben és szakmai tanácsokban bővelkedő fejtegetés a fejlődés útjának kijelölése után eljut a biztató távlat fölvillantásáig. Kérdés, vajon ez utóbbi ellensúlyozni tudta-e mindazt, amit Uitz nyers őszinteséggel előzőleg Perlrott Csabának felrótt. A cikk megjelenése után pár hónappal, 1916 nyarán Kassák és Perlrott Csaba személyesen is találkoztak. A helyszín a kecskeméti művésztelep volt, ahová Kassák és Simon Jolán Uitzék meghívására érkeztek pihenni, kikapcsolódni. Kassák másfél évtized múlva is jól emlékezett, miről beszélgettek, milyen alkotói gondok foglalkoztatták Perlrott Csabát. Az Egy ember élete Háború című kötetében az alábbiakat olvashatjuk: „Csaba a háború előtt kint járt Párizsban, ismeri Picassót, Metzingert és a többi kubistákat, s akkor még ő is kubista volt. Szeret visszaemlékezni ezekre az időkre, és megmutatja akkori képeit. Érdekes dolgok, de a mester ma már egészen másfelé jár. Iványi Grünwald kint szokott festegetni a mezőn, a gémeskút körzetében, »magyart a magyarnak« jeligével, és Perlrott is kubista szögekből lassan-lassan átlép a mezők síkságára. Nem akarja, hogy azt mondják, Grünwaldot utánozza, s ő csak azért is nem a gémeskutat festi le, hanem a cigányokat."
