A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Hommage á Kassák. Magyar és külföldi művészek alkotásai 1922-1994

HOMMAGE À KASSÁK Magyar és külföldi művészek alkotásai 1922-1994 Kassák tiszteletére már 1922-ben születtek képzőművészeti alkotások. Az egyik mű létrejöttének történetét évtizedekkel később Hans Arp a következőképpen idézte föl Kassákhoz intézett levelében: „Az első híradást Önről Zürichben kaptam Sophie-Táubertől, aki Bécsből érkezett vissza. Magával hozta az Ön egyik művét, amit olyan lelkesedéssel hordoztunk körül, mint egy ikont. Szándékosan mondom, »ikon«, mert a munka hitet sugárzott, a művészet szabadságába vetett hitet. Sophie ugyanakkor a Má-nak, az Ön folyóiratának egy példányát és az Új Művészek könyvét is magával hozta. Ettől annyira föllelkesült, hogy megrajzolta egy »Kassákemlékmű« tervét." E művelődéstörténeti érdekességű alkotás sem eredetiben, sem reprodukcióban nem maradt ránk. A másik korai művel a holland avantgárdisták tisztelegtek a Ma szerkesztője előtt. A grafika létrehozójáról, J. Hagenről semmi közelebbit nem tudunk - neve, munkássága a korszak hollandiai kutatói számára is ismeretlen. „Dem aktiven Haupt-Redakteur der Ma, Ludwig Kassák - seine Hollandische (sic!) Freunde" [A Ma aktív főszerkesztőjének, Kassák Lajosnak - holland barátai] - olvasható e különleges grafikán, melyet a címzett az emigráció, majd a hazatérés utáni évtizedek viszontagságai közepette is megőrzött. 1922 után négy és fél évtizedig a portré műfajába tartozó festmények, grafikák, plasztikák jelezték megannyi magyar és külföldi képzőművész Kassák iránti nagyrabecsülését. Kassák halálakor a megrendültség érzését az elhunytban mesterét gyászoló Fajó János képzőművészeti alkotásban is kifejezte. Alighanem Gyász című festményének is része volt abban, hogy Kassák Lajosné 1968ban fölkérte a hazai és külföldi barátokat, tisztelőket - így többek között a Ma körének még élő tagjait, továbbá az Alkotás és Kortárs egykori képzőművészeit, valamint az avantgárd legfiatalabb magyarországi híveit - hogy képzőművészeti alkotással állítsanak emléket a modern magyar irodalom és vizuális kultúra európai rangú mesterének. A művek első két hulláma 1968-ban, illetve 1969ben, a továbbiak 1974-ig bezárólag kerültek az egyre gyarapodó műtárgyegyüttesbe. A bécsi Ma egykori munkatársa, 1919-20-ban a berlini Der Dada című folyóirat szerkesztője, a berlini dada-mozgalom egyik fanatikus vezéregyéniségeként számon tartott, öregkorára magát „dada-aggastyánként" aposztrofáló Raoul Hausmann, a Párizsban élő Kolos-vary Sigismond és Rosie Rey, a hazai nemzedék-, illetve kortársak közül Czóbel Béla, Baksa Sós György és Vajda Júlia, a fiatal Csiky Tibor, Máté Gyula, Tilless Béla és a pozsonyi Juraj Melis új mű alkotásával tettek eleget a fölkérésnek. A Kassák vezette budapesti avantgárd csoportosulás, a Munka-kör ifjú képzőművészéből az amerikai vizuális kultúra egyik vezető egyéniségévé lett Kepes György, az Olaszországba elszármazott Révai Edit, a hazai nemzedéktárs Lossonczy Tamás és Lossonczy Ibolya, a fiatalok közül Bak Imre, Haraszti István, Hencze Tamás és Nádler István, valamint az 1957 óta Düsseldorfban élő Kocsis Imre a fölkérés esztendejében keletkezett műveik egyikével gyarapították a gyűjteményt. Többen korai műveik közül választottak. Ifjúkorában a zürichi dada-mozgalomhoz és a Ma külföldi munkatársi gárdájához tartozó, majd Berlinben a Ma egyik testvérfolyóiratát, a Gestaltung-ot szerkesztő Hans Richter az 1965-ben festett Szeptemberi éjszaka című olajképnek, a századeleji Nyolcak mozgalmából ismert, Budapestről Ausztráliába került Orbán Dezső az 1966-ban festett Spiritual elephant című vegyes technikájú műnek, a Párizsban élő Vörös Béla az 1965-ben formált A poézis halála című bronzplasztikának, a hazai pályatársak közül Bálint Endre az 1964-ben készített Requiem című kollázsnak, Korniss Dezső az 1945-ben festett Bölcső című olajképnek, Gyarmathy Tihamér egy 1964-ben alkotott cím nélküli olajfestménynek utólag az „In memóriám Kassák" vagy „Kassák Lajos emlékére" címet adva járultak hozzá a gyűjtemény létrejöttéhez. Párizsból Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, Lucien Hervé, Bécsből Oswald Oberhuber, a hazai művészek közül Anna Margit, Barcsay Jenő, Jakovits József, Keserű Ilona, Molnár Sándor, Pap Gyula korában alkotott művük eredeti címét megőrizve gazdagították a Kassák emlékének szánt műtárgyegyüttest. Két alkotás története „határesetnek" számít. Az 1966-ban elhunyt Hans Arp műveire vonatkozólag a második feleség, Marguerite Arp aszszony tett eleget a fölkérésnek, eljuttatva Budapestre nemcsak férje művét, hanem az 1938-ban elhunyt Sophie-Täuber Arp 1936ban festett olajképét is. A kollekció 1968 augusztusáig összegyűlt része látható volt a székesfehérvári István Király Múzeumban rendezett Kassák-emlékkiállításon, majd a következő esztendei gyarapodással együtt 1969 augusztusában a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kassák-életműtárlatán. A folyamatosan bővülő anyagot 1975ig Kassák Lajosné nagymarosi házának külön e célra kialakított kiállítótermében tekinthették meg az érdeklődők. 1976 őszén a gyűjtemény az újonnan megnyílt Kassák Múzeumba került, ahol 1980 tavaszán időszaki kiállítást rendeztek belőle. Kassák életművének, személyiségének hatását jelzi, hogy külső inspirálás nélkül is születtek emlékének szentelt művek. Kováts Albert 1973-ban „doboz-sorozatának" egyik darabját Kassák tiszteletére alkotta meg. 1982-ben a Műcsarnokban rendezett Tisztelet a szülőföldnek című kiállításon mutatták be a Párizsban élő Joseph Kadar 1980-ban készült Hommage à Kassák című faplasztikáját, mely a tárlat lebontása után szintén ajándékként a Kassák Múzeum gyűjteményébe került. Ezt megelőzően a Kassák emlékének szánt gyűjtemény a Svájcból hazalátogató Konok Tamás, a Nyugat-Berlinben élő Frank Badur, valamint a Párizsból végleg hazatért Joláthy Attila egy-egy festményével gyarapodott. 1986-ban Bak Imre Hommage à Kassák címmel nagyméretű olajkép-sorozatot készített. A Magyar Műhely köréhez tartozó Nagy Pál, Papp Tibor és Petőcz András a képköltemény és az elektrografika műfaji lehetőségeivel élve fejezték ki tiszteletüket. A Kassák-centenárium alkalmából nagyszabású vállalkozás eredményeképp önálló kollekciót alkotó reprezentatív műtárgyegyüttessel gyarapodott a Kassák Múzeumban őrzött anyag. A pozsonyi Juraj Melis 1986-ban körlevelet intézett az avantgárd szellemében dolgozó csehszlovákiai pályatársaihoz. Arra kérte őket, egy 60x60 centiméteres festmény vagy grafika megalkotásával tisztelegjenek a magyar avantgárd Szlovákia földjén született mesterének emléke előtt. A mintegy 120 levélre több mint 60 válasz érkezett. Többen kimentették magukat, mások további információkat kértek. Végül 48 művész tett eleget a fölkérésnek: Juraj Bartusz, Pavol Binder, Danuta Binderová, Ladislav Öárny, Jirí David, Stanislav Divis, Milan Dobes, Alexander Eckert, Rudolf Fila, Josef Hampl, Jozef Hascák, Juraj Hovorka, Gabriel Hosovsky, Viktor Hulík, Dalibor Chatrny, Jozef Jankovic, Vladimír Jeník, Michal Kern, Alojz Klimo, Tamara Klimová, Matej Knut, Julius Koller, Vojtech Kolencik, Tamara Kolencíkova, Vladimír Kompánek, Viera Kraicová, Matej Krén, Ivica Krosláková, Otis Laubert, Martin Marencin, Juraj Melis, Peter Meluzin, Marián Mesko, Igor Minárik, Marián Mudroch, Svetozár Mydlo, Milos Nóvák, Eduárd Ovcácek, Milan Pastéka, Vladimír Popovic, Vladimír Preclík, Zbynek Prokop, Peter Roller, Pavel Rudolf, Peter Scerenka, Rudolf Sikora, Dezider Tóth, Milos Urbásek. Egy-egy alkotásuk, melyet valamennyien Hommage à Kassák címmel láttak el, hamarosan Juraj Melis pozsonyi műtermébe került. Melis, aki az előkészületek időszakában műtermi beszélgetéseket is folytatott pályatársaival a vállalkozásról s egy-egy elkészült műről, az anyag számára vászonborítású dobozt készíttetett. A 48 művet 1987 tavaszán a pozsonyi magyar konzulátuson átadták a magyar külképviselet vezetőjének azzal a meghagyással,