A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Gadányi Jenő művei

GADÁNYI JENŐ MŰVEI 1967. június 10-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában Gadányi Jenő emlékkiállítása. A betegség miatt ágynak dőlt Kassák szükségesnek érezte, hogy valamiképp jelen lehessen hét éve elhunyt barátja és pályatársa műveinek bemutatóján. A vernisszázsra eljuttatott üzenete egyúttal utolsó írása volt: „Betegágyamból küldöm ezt a néhány sort, hogy legalább így vehessek részt Gadányi Jenő barátom és munkatársam emlékkiállításának ünnepi megnyitásán. Nagyszerű ember és nagyszerű művész volt egy személyben. Hiszem, hogy festészetének tartalmi egyértelműsége és formai tisztasága követendő példát mutat a mai és a következő fiatal nemzedékek számára. Megérdemli, hogy emlékezzünk az alkotó emberre, és szeressük művészetét." Gadányi az első világháború harctereiről az összeomlás után hazatért fiatalok egyikeként figyelt föl az író, folyóiratszerkesztő és mozgalomszervező Kassák tevékenységére. A kubizmusról és az expresszionizmusról az első információkat és közvetlen élményeket a Kassák szerkesztette Ma számaiból és kiadványaiból, továbbá a Ma kiállítóhelyein rendezett tárlatokon szerezte. Az élmény intenzitására vall önéletrajzának alábbi mondata: „Kassák írásai a mágnes erejével vonzottak." Az őszirózsás forradalom idején - föltehetően a Ma matinéin és kiállításain - személyesen találkoztak; Gadányi megismerkedhetett a Ma vezérével és a mozgalom képzőművészeivel. E korai és az ezután következő Kassák-élménynek döntő szerepe lehetett abban, hogy Gadányi teoretikusként és gyakorló művészként negyedszázadon át kereste a választ arra, milyennek kell lennie a közösségi művészetnek, mely irányzatok formai vívmányai használhatók fel megvalósításához, milyen lesz az új társadalom világszemléletének megfelelő természetlátás, fel kell-e áldozni az egyetemes forma kialakulása érdekében az ábrázolást, a kollektív gondolat kifejezésére, az egyetemesség megvalósítására melyik művészeti irányzat tűnik legalkalmasabbnak, hol kezdődik és hol fejeződik be mindebben az absztrakt művészet szerepe. Mikor Kassák az emigrációból, Gadányi az 1927. évi párizsi tanulmányútról hazatért, fölújították ismeretségüket. Gadányi meglátogatta Kassákot, hogy előfizessen az 1928 szeptemberében indult Munka című folyóiratra. Ő is, felesége is lelkes olvasója volt az Egy ember élete újabb és újabb köteteinek, Kassák egymás után megjelenő korrajz-regényeinek, verseskönyveinek. Valamikor az 1930-as évek elején arra is sor került, hogy Kassák és előadóművész felesége, Simon Jolán fölkeressék Gadányiékat otthonukban. A találkozások másik helyszíne Vedres Márk budai műteremlakása volt. Gadányiék itt hallhattak először arról, hogy Simon Jolán „kerületi népjóléti megbízottként", valójában havi 60 pengő fixért foglalkoztatott szellemi ínségmunkásként mit tapasztalt Angyalföld „közsegélyre" szoruló nincstelenjei körében. Értesültek tőle arról is, hogy Kassákot az Anyám címére című kötet miatt indított büntetőeljárás során két nyomozó nyilvános helyen, az egyik kávéházban vette őrizetbe, és innen állította elő a főkapitányságra. Az 1930-as évek második felében Gadányi Kassák életének fontos szereplőjévé, egyik regénye és több verse létrejöttének előkészítőjévé vált. 1937-ben a két család Szentendrén nyaralt. Gadányi Kassák horgászszenvedélyét látván a következő évben közös nyaralásra hívta meg barátját és feleségét Drégelypalánkra. Abba az Ipoly melletti faluba, melyben Gadányi szülei még 1930-ban házat vásároltak, s ahol a festő családostul évről évre a nyár nagy részét eltöltötte. Gadányi szerzett szállást Kassákéknak. Ennek köszönhetően Kassák hosszabb időre a házigazda Sárvári-család mindennapi életének szemtanúja lehetett. Szállásadói - a halászattal és csempészéssel foglalkozó, ezen kívül a vadőr feladatait ellátó férj, a falu dolgairól szívesen beszélő feleség és a Jani nevű kamaszfiú megváltoztatott névvel Azon a nyáron című regényének főszereplőivé váltak. Gadányi Jenőné visszaemlékezéseiből ismerjük a Gadányi Jenő 1946 körül / Várkonyi László felvétele közös nyaralás néhány idilli jelenetét is. Simon Jolán látogatóba érkező táncművész lánya, Nagy Etel délutánonként Gadányi kislányait tornásztatta a folyóparti füvön, míg Gadányi és Kassák órák hosszat a horgászbotok mellett ültek. Hogy ez utóbbi több volt, mint tétlen várakozás, arról Gadányi visszaemlékezése tanúskodik: „Sokszor ültünk együtt, néztük a víz játékos, szeszélyes mozgását, és hallgattunk. Művészember erdőben és vízparton nem beszél. Némelykor kivett zsebéből egy verset, vagy novellát, odaadta, hogy olvassam el. Elolvastam, és tovább néztük a vizet. Hallgatásunkat gondolataink kapcsolták össze." Gadányiék akaratuk ellenére szemtanúi lehettek a Kassák és felesége közötti viszony feszültté válásának, ám a baljóslatú jelek ellenére sem gondoltak arra, hogy a Drégelypalánkon együtt töltött nyár valaminek a végét jelentette: egy héttel a Budapestre történt visszatérés után Simon Jolán öngyilkosságot követett el. 1944 nyarán Drégelypalánk menedékké vált Kassák számára. Gadányi hívására ide költözött a Budapestet nap mint nap érő bombázások elől. Gadányi följegyzési tanúsítják, a közös természetélmény - kiegészülve a háború okozta fenyegetettség érzésével - ezúttal is közel hozta őket egymáshoz: „Barátom szenvedélyes halász. Én szenvedélyes szemlélő vagyok. Ő gondolatait kereste a víz csillámló fodrai között - én a színeket és a természet titokzatos mozgását lestem. Barátom letette maga mellé a botot, két térdére könyökölt, és meggondoltan sodorta cigarettáját a kopott pléhskatulyából. Az esti napsugár narancssárgára festette fejét. A táncoló kis sügérek miatt a cigaretta hosszú ideig készült. Végül rágyújtott. A gyufát a vízre hajította, véletlenül egy úszó levélre, lassan forogva, füstölve. Eszembe juttatta a tengeren süllyedő égő hajókat. A háborúról nem beszéltünk a víz felett, csak gondoltunk rá." Kassák folyóiratszerkesztőként és művészeti íróként az 1930as évek közepétől sokat tett Gadányi művészetének megismertetése, elfogadtatása érdekében. A Munka 1936. februári és 1937. májusi számának címlapját Gadányi egy-egy grafikájával ékesítette. E két közlés praktikus hasznát némileg csökkentette,