A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar alternatív műhelyiskolák

20. SZÁZADI MAGYAR ALTERNATÍV MŰHELYISKOLÁK A Magyar Iparművészeti Egyetem Tanárképző Tanszékének Vizuális Nevelési Gyűjteménye által szervezett művészetpedagógia történeti kiállítássorozat harmadik részében a 20. század első felének időszakát dolgozzuk fel. Az akadémikus oktatás ellen való lázadás hatására létrejött szabadiskolák és műhelyek megalakulásának és fénykorának témájával foglalkozunk. A téma nagysága miatt egyszerre két helyen, a Kassák Múzeumban és a Vasarely Múzeumban állítunk ki. A Kassák Múzeumban rendezett tárlaton ismerhetők meg az elsősorban alkalmazott művészeti képzés kategóriájába sorolható műhelyek. A Vasarely Múzeumban bemutatott műtárgyegyüttes révén a képzőművészeti jellegű szabadiskolák tanulmányozhatók. A Nagybányai Szabad Festőiskola A 19. század végén többnyire az akadémiai oktatás elavultsága miatt Európa-szerte megalakultak a szabadiskolák. A magyar képzőművészeti életben a legjelentősebb szerepet a Hollósyféle szabadiskola játszotta. Hollósy iskolája jogilag privát iskola volt, amely a téli hónapokban Münchenben működött. Hollósy 1896 után nyaranta plein air tanulmányokra Nagybányára vitte növendékeit. A nagybányai festőkkel való összekülönbözése után Técsőre költöztette át nyári kurzusait. 1902-ben megalakult az első szervezetszerű magyar szabadiskola, a Nagybányai Szabad Festőiskola. A szabadban folyó munka és az ebből adódó impresszionista látási és kifejezési módszerek alkalmazása adott különleges jelleget. Az ifjú festők egymástól is tudtak tanulni, de azért nem uniformizálódtak, mert az iskola négy nagy mesterének oktatási módszere formailag különbözött egymástól. Különbözőségüket Réti István találóan jellemezte: Ferenczy Károlynak bámulói és követői, Réti Istvánnak hallgatói, Iványi Grünwald Bélának hívei, Thorma Jánosnak pártfogoltjai voltak. Művészi tanításuk célja: a tehetségnek természetes fejlődésmenetét elősegíteni, gyorsítani és a lehető legegyenesebb úton irányítani. Nagybányának 1918-ig jelentékeny szerepe volt a magyar művészfiatalság kiformálódásában. Csók István és Vaszary János, a Képzőművészeti Főiskola reformtanárai (1920-1932) A Tanácsköztársaság bukását követő hónapokban a Képzőművészeti Főiskolát mind gazdasági, mind pedagógiai és szervezeti szempontból anarchia jellemezte. A már csaknem működésképtelen intézmény újjáélesztésének alapját Lyka Károly megbízott igazgató számára egy új tanári gárda jelentette. Réti István mellett Lyka kezdetektől fogva ragaszkodott a szakmailag nagy presztízsű, modernista szemléletű Csók István és Vaszary János alkalmazásához. A reform egyik pillérét - szemben a gipszmásolási módszerrel - a természet utáni figurális-alakrajzi oktatás előtérbe helyezése alkotta. Lyka és Réti jórészt a nagybányai festőiskola gyakorlatára alapozva ugyanis arra törekedett, hogy a hagyományos akadémiai kereteket a szabadiskola nevelési elveivel társítsa. A közös munka és a kötetlen tanmenet megteremtette a műhelyjellegű, a személyiséghez rugalmasan alkalmazkodó oktatás kereteit. A reform egyik legnagyobb vívmánya a szabad tanárválasztás bevezetése volt. Mivel a művésztanárok pedagógiájukban teljes autonómiát élveztek, a növendékek egymástól markánsan eltérő művészi szemléletek közt választhattak. A századelő modernebb irányzatait Vaszary és Csók reprezentálta. Csók legnagyobb pedagógiai erénye a növendékek alkotói szabadságának tiszteletben tartása volt. Megkövetelte tanítványaitól a művészeti kísérletezést. Csók liberális művészetpedagógiája különösen a legmodernebb kifejezési formákat kutató fiatalok körében hatott ösztönzőleg. E körbe tartozott Kepes György, Trauner Sándor, Korniss Dezső, Schubert Ernő, Vajda Lajos. A Vaszary Jánost választó fiatalok számára a mester személyisége szilárd művészi és etikai bázist adott. Vaszary az autonóm képi törvényekről vallott elveivel szembehelyezkedett a főiskolán domináló természetelvű nagybányai elvekkel. Tanítványai voltak többek között Bartoniek Anna, Kiss Vilma, Járitz Józsa, Bene Géza, Klie Zoltán, Háy Károly, Medveczky Jenő, Hincz Gyula, Lossonczy Tamás. Csók és Vaszary tanítványainak egy része a két háború közötti nyugati igazodású progresszív művészeti csoportok utánpótlását jelentette. A hazai kultúrpolitika látványos irányváltása azonban ellehetetlenítette a reformtanárok és tanítványaik munkáját. Az 1931-ben hivatalba lépő új kultuszminiszter, Karafiáth Jenő Vaszaryt és Csókot nyugdíjazás nélkül felfüggesztette állásából. Ezzel az intézet történetének egyik legvirágzóbb szakasza is lezárult. A gödöllői művésztelep A gödöllői művésztelep működését, tagjainak gondolkodását áthatotta a közösség szolgálatának, az emberi környezet jobbításának szándéka. Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor művészeti nevelésre vonatkozó nézetei a századforduló új esztétikai, filozófiai, természettudományos és pedagógiai elveinek áramlatából bontakoztak ki. A századfordulón fellendülő háziipari mozgalom célja egyszerre művészeti és gazdasági, a népművészeti hagyományok újjáélesztése és a vidéki népesség számára megélhetési lehetőség biztosítása volt. Ez a forma jól illeszkedett Körösfői-Kriesch nevelési elveihez, hiszen a gyakorlati oktatás, majd a termékek piaci értékesítése révén megvalósította művészet és élet óhajtott összhangját. Az oktatás technikai és művészeti része kezdettől fogva egyenlő hangsúlyt kapott. A szövőnők technikai oktatója Kiss Valéria volt. A művészi nevelés nem elvont szabályok mechanikus ismétlésével, hanem a gyakorlati munka során felvetett problémák megoldásával történt. Körösfői-Kriesch emellett gondot fordított az általános művészeti nevelésre is. A gödöllői hagyományokat a két háború között Nagy Sándor mint a Képzőművészeti Főiskola díszítőfestészeti tanára örökítette tovább. Körösfői-Kriesch az Iparművészeti Iskola gödöllői tanműhelyének vezetőjeként már 1907-től a főiskola megbízott tanára volt. Bekapcsolódása az intézmény munkájába egybeesett a főiskola újabb reformsorozatával, amely az eddiginél is szorosabb kapcsolatot igyekezett kialakítani a külső megrendelőkkel és kivitelező cégekkel. Körösfői-Kriesch tanárkodásának idején a vezetése alatt álló osztályok munkájának gerincét évente egy, a gyakorlatban is kivitelezett monumentális épületdíszítési feladat adta. 1912-ben növendékei a budapesti Dugonics utcai elemi iskola homlokzatának hat mozaik faliképét készítették el. A következő években tanítványai tervezték meg és készítették el a zebegényi templom és a váci Örökimádás-kápolna teljes belső dekorációját, és díszítették falképekkel a budapesti Színiakadémia Egressy-termét. Szablya-Frischauf Ferenc magániskolája és a KÉVE Szablya-Frischauf Ferenc festőnek készült, 1897-től járt a Mintarajztanodába. Az itteni tanítást nagyon lassúnak találta, és barátaival sikerült több újítást elérnie. Amikor tudomást szerzett a nagybányai festőiskoláról, és látta kiállításukat, elhagyva a konzervatív iskolát, haladéktalanul odasietett. A nyár végén már követte Hollósyt a mester müncheni iskolájába. A festészetben rohamosan fejlődő ifjút a mester olyannyira bizalmába fogadta, hogy csakhamar megbízta azzal, hogy a legifjabb növendékeknek korrigáljon. Hazatértekor modern pedagógiai tapasztalatait kamatoztatva magánfestőiskolát alapított. Az első tanítványok között volt: Lénárd Róbert, Kmetty János, Zádor István, Gábor Móric, Lakatos Artúr és Mikola András. Szablya-Frischauf nemcsak festőművész volt. Gyakorlati emberként és tervezőként azon gondolkozott, hogy a kiállításokon túlmenően miként segíthetné a művészek és a művek későbbi sorsát. 1907 áprilisában megalapította a KÉVE művészegyesületet. A KÉVE első kiállítását 1908-ban a Nemzeti Szalonban rendezték meg. Ez volt Magyarországon az első egyesített képző- és iparművészeti kiállítás. A festőiskolából alapító tagként többen követték