Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Reklám és modern tipográfia (1999)

Fotómontázs

egésszé összeterelni - két különböző feladat. A művész minden alkotásában valamely benső érzését, valami ki nem élt élményét, elfojtott vágyát vagy a mindennapi életben realizálhatatlan gondolatát akarja manifesztálni, színben, hangban vagy formában megszólaltatni. Minden művészi anyag más formanyelvet kíván, minden művésznek figyelembe kell vennie az anyag törvényét. A montázscsináló előtt fekvő fényképek sem egyebek anyagnál. De a festő anyaga és a montőr anyaga között igen nagy lényegbeli különbségek vannak. A festő anyagának a lényege a szín és a forma, a montázscsináló anyaga hármas tartalmú: szín, forma és értelmi. A másikkal szemben ez részben előnyt, részben hátrányt jelent. Magától értetődik, jó fotómontázst csak az csinálhat, aki ismeri anyagának speciális voltát, és emberi adottságainál fogva képesítve van ennek az anyagnak a legyőzésére, formálására, az alkotás értékeit kifejező harmonizálására. A montázs anyagának értelmi része körülbelül az építész talajanyagának jelentőségével egyenlő. Nagy megkötő erő ez, de egyben ennek az alkotási formának egyik nélkülözhetetlen alappillére is. A legtöbb montőr nincs tisztában anyagának karakterével, s ezért kész munkáik nagyon sokszor nem egyebek értelmetlen játéknál vagy tarka, hatástalan frázishalmaznál. Mindkét eredmény ellentétben áll a fotómontázs eredeti céljával. Fejlődése folyamán a montázs nem mondott le célzatosságáról, értelmi motívumokkal illusztrált értelmi tendenciáinak kihangsúlyozásáról. A festő törekedhetik az absztrakt vagy abszolút művészire, a montázscsinálónak azonban tudatosan, feldolgozandó anyagának karakterénél fogva az alkotás értelmi megoldására is vállalkoznia kell. Hiszen a montázst anyagtartalmának ez a hármassága (szín, forma és értelmi) állítja előtérbe, minden festő és grafikus bravúrja elé, a reklám területén. A fotómontázsról írván, szólnunk kell a montázsfénykép és betűanyagának egymáshoz való viszonyáról is. A fotómontázs fő anyaga a fénykép, ebből következik, hogy a betű csak adalék, csak másodlagos szerep betöltésére hivatott. Lehetetlenség elméleti meghatározását adni annak, hogy következetesen milyen írást használjunk. A gyakorlatból bebizonyítható: használhatunk pozitív és negatív, fekete vagy színes betűket. Ezt esetenként a montázs stabil vagy dinamikus, sötét vagy világos volta határozza meg. Általános törvénynek fogadhatjuk el azonban, hogy a betű formájának nyugodtnak, a montázs karaktere mellett semleges karakterűnek kell lennie. A föntebb elmondottakban megpróbáltam a fotómontázs értelmi meghatározását felvázolni. A gazdag és sokoldalú téma részletes feldolgozásához nagy terjedelmű, analitikus tanulmányra lenne szükség. A MAGYAR KÖNYV- ÉS REKLÁMMŰVÉSZEK TÁRSASÁGA BEMUTATKOZÓ KIÁLLÍTÁSÁNAK KATALÓGUSA. Az ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN, BUDAPEST 1930. ÁPRILIS 12-27. 6-12.; REKLÁMÉLET, III. ÉVF. 5. sz. (1930. MÁJUS) 7-8. Gró Lajos: Az orosz filmművészet. Bp. 1931 Borító / Kat. 155. 20