Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Szénaboglya (Részlet)

SZÉNABOGLYA (RÉSZLET) Halottak napja. Sem nyeglén szentimentális, sem begyakorolt panaszkodó nem vagyok, s mégis el kell mondanom, hogy ez a mai, szép, őszi nap összeszorította a szívemet, és felzaklatta megbékélten alvó emlékeimet. Reggel, hogy az ablakon kinéztem, azt sem tudtam, hogy milyen napot jelent a naptár, milyen érzések és gondolatok várnak rám, de pillantok múltán elfutott ablakunk alatt a koszorúkkal és virágfüzérekkel felpakolt villamos, és ugyanabba az irányba láttam haladni a kisebb-nagyobb embercsoportokat, sok asszonyt és gyereket, kisebb koszorúval a karjukon vagy tarka őszi virágokkal a markukban, és férfiakat is láttam sötét ruhákban, és ők is fel voltak virágozva, és akkor, mintha igazán csak most ébredtem volna álmomból, egyszerre felfogtam a nap komor és nagyszerű jelentőségét. Ó, szomorú, szép gyerekkorom, gondoltam, mikor régen, kezemben virággal, zsebemben színes, csavarosra formált gyertyaszálakkal, kénes gyufákkal én is így baktattam az érsekújvári temető felé, ahol nagyanyám, őseim legszebbje aludta örök álmát. Szívemet és lelkemet vittem ki hozzá, hogy jelentsem a halottnak, vagyok és élek, kíváncsian forgolódom a világban, és őróla sem feledkeztem meg, virágot kötök fejfájára, gyertyákat gyújtok a sírján. Azóta kegyetlenül megtapostak az idők, megkeményedett a szívem, porladoznak emlékeim. Pedig ma már nemcsak a nagyanyám lakik a temetőben, hanem az apám, akit sosem ismerhettem meg közelebbről, anyám, aki világra szült, akinek énem jobbik felét köszönhetem, és első feleségem is, aki mellett talán életem legszebb évtizedeit éltem át. Milyen csúnya fajzat az ember, mennél inkább megvénül, annál inkább kihúny benne a szeretet lángja, annál jelentéktelenebbé válik benne a hálaérzet. Ha nem nézek ki az ablakon, eszembe se jutottak volna halottaim, hiszen oly kevésszer gondolok rájuk, úgy lefoglal a napi küszködés, a mindentől való elzárkózás vágya, hogy arra se figyelek fel, mikor kellene ennem, mikor kellene borotválkoznom. De most, hogy temetőbe menő ezer ember figyelmeztetett rá, ma van a halottak napja, minden jó érzésemmel azok felé fordulok én is, akikelmentektőlem, s akiket, hiszem, nem feledhetek el soha. 1955 40