Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Egy ember élete (Részletek)

az anyámat is, hiszen vagy öt évig laktunk a házában. Mi szükségük van nekik erre a mókára, mintha valami gyerekjátékot ültek volna le játszani ide az asztal köré. És egyikük sem még csak nem is mosolygott. - Hát tudd meg, fiam, Kassák Lajos, akit a mestere mint derék tanítványát elég szépen kidicsért előttünk, hogy a mai naptól kezdve a mester úrnak jóvoltából te már segéd vagy! Tudd meg, hogy ura és parancsolója vagy a saját sorsodnak, de vigyázz, hogy le ne tévedj a becsületes munkásemberek útjáról. El ne feledkezz arról, hogy nekünk mindnyájunknak kötelességeink vannak a hazával, az egyházzal és gazdáinkkal szemben. Senki sem élhet meg a maga szépségéből vagy fiatalságából. Mi emberek itt a világban egymáshoz vagyunk nőve, mindenkinek megvan a maga helye, ahol hasznos munkát végezhet, és ennek a munkának a gyümölcséből megélhet, de ne felejtsd el, hogy a segédnek az a kötelessége, hogy dolgozzon, és tisztelje meg a mesterét, mint a nálánál okosabbat és tapasztaltabbat. Azt nem mondom külön, hogy a segéd kötelessége templomba járni, mert hiszen ez mindnyájunk legelső emberi kötelessége. Holnap vasárnap lesz, s ha kijössz a nagymiséről, menj be szépen a katolikus legényegyletbe, és iratkozz be oda, hogy jó és becsületes emberek társaságába kerülj. Aztán majd az Úristen elrendeli, hogy mi történjék veled az életben. Én most azt mondom neked, az érsekújvári vasiparosok és faiparosok céhe a mai naptól segéddé üt téged, s mint jelenleg becsületes embert, bármikor, ha szükség lesz munkásra, a segédei közé befogad, s esetleg bajaidban szívesen segít. Most menj szépen a Sporni úrhoz, s a tanítómesterednek, aki annyi esztendőkig vesződött veled, hálából csókolj kezet, mint a gyermeke ! A mesterem szólalt meg : - Köszönd meg, Lajos, az elnök úrnak, hogy ilyen szépen beszélt hozzád ! Nem tudtam, hogy mit mondok, nagyon szégyelltem magam, már rég túl szerettem volna lenni ezen az egész komédián. Véletlenül a szoba sarkába néztem, a gyerekek, mint valami ördögök, kárörvendően vigyorogtak felém. Lesütött fejjel I dadogtam. - Köszönöm szépen a mester úrnak, hogy ilyen szépen beszélt hozzám ! Az öreg rekedt horkolással felsóhajtott: - Nagyon szívesen, fiam ! Csak aztán el ne felejtsd azt, amit az ember itt elmondott. Aki nem tanulta meg a rendet az oskolában, annak meg köll azt tanulni az élet oskolájában. Odamentem a mesteremhez, hogy kezet csókoljak neki, az nem engedte, de barátian vagy apásan megrázta a kezem. - Viseld magad mindig okosan, Lajos, és maradj meg becsületesnek, amilyen eddig voltál ! Most hirtelen felcsengett az asszony hangja, erőltetett nevetéssel mondta : - És ne járj a cigánylányok után ! Az nem neked való, gyermekem ! A mester rosszallóan intett felé. A többi mesterek szörnyüködően összemorogtak körülöttem. 23