Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)
Egy ember élete (Részletek)
Nyolc-tíz szem nézett felém a kohó alá, és én még mindig rémülten néztem velük farkasszemet. - Gyere ki,te mulya ! -mondta valamelyikük. Lassan előmásztam a piszkos lyukból, szívem verte a bordáimat, de éreztem, hogy szép, nagyon szép az, amit most látok. Az üllőre fektetett vas mintha haldokolt volna a súlyos ütések alatt. Egy-két fáradt szikra még kiszakadt a testéből, de különben csodálatosan engedelmes volt, és én láttam, a tömör rúd hogyan lapul szét vékony, hegyes pengévé. Rozsda lihegő, tömör taktusban ütötte a vasat. Józsi egy kis kalapáccsal dolgozott, csak néha ütött a vasra, aztán félrekapta a karját, s a könnyű szerszám boldogan, hangos csöngéssel pergett, ugrándozott a tükörsima üllőn. - Húzz rá ! - hallottam.-Húzz rá ! Rozsda egyre hangosabban lihegett, az ütések egyre lassúbbak és súlyosabbak lettek. - No, rajta - mondta Józsi. - Darauf! - diadalmasan állt, kezében a haldokló rúddal, s a biztató, dühöngő hangjával mintha a másik inas utolsó csepp vérét is ki akarta volna csalni. Aztán újra a tűzhöz mentünk, és elölről kezdődött minden. Egészen délig. A mester egyszer sem jött be a műhelybe. A többiek a köszörűkő vályújából szépen megmosakodtak. Én boldog voltam, hogy valami igazi műhelypiszkot vihetek magammal haza az arcomon és kezeimen. Lármás, nagy csoportban gömbölyödtünk végig a piacon. Az emberek megmorogtak bennünket. De ki merne velünk kikezdeni ? Miénk volt a város. A kutyák behúzott farokkal szaladtak át az utca másikfelére. [23] Ez a hetem készülődéssel és izgalommal volttele. A mester is észrevette rajtam ezt a nyugtalanságot, mosolyogva megkérdezte: - Készülsz, Lajos, készülsz a nagy napra? Bizony emberré nőttél fel te is. Mikor először megláttalak, alig hittem volna, hogy egyszer mint lakatossegéd fogsz kimenni a kezem alól. Ha vigyázol magadra, büszke leszek rád mindig, jó munkás lett belőled ! Ez a beszéd mindennél több és jobb volt, mint amit eddig mondtak nekem. Jólesett magamon érezni a mester szürke, komoly szemeit, és alig tudtam 20