Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Tomas Straus: Kassáki impulzus - néhány rejtett összefüggés (Ford.: Véghné Rassay Márta)

zem művét ikonnak, mert rendkívüli erővel sugárzik belőle a művészet szabadságába vetett hit..- írjajean Arp, emlékezve Kassák működésének különleges kisugárzására a húszas évek elején.

4 A Budapestről és Bécsből még közvetlenül az első világháborút követő években is kisugárzó hatás rádiuszát ma,anélkül hogy egyiket vagy másikat fölöslegesen alábecsülnénk,pontosan nem lehet letapogatni. 1920 körül a Moszkvából és Utrechtből, Weimarból,Párizsból és Berlinből érkező legkülönbözőbb impulzusok egymást olyan mértékben és zavarbahozóan keresztezték, hogy a „nemzetközi stílus"-nak deklarált összáramlathoz való hozzájárulásokat egymástól elhatárolni szinte teljesen lehetetlen,de fölösleges is. Világosabban mutatkozik meg Kassák aktivista tevékenységének hatása Budapest és Bécs közvetlen szomszédságára a művészet színpadának radikális áttörésében.Ebben a tekintetben leginkább Németországra - Berlinre (Scheiber, Kádár, Braun, Kemény és még mások a Der Sturm-Galéria és folyóirata köréből) vagy Weimarra, Dessaura (Moholy-Nagy, Kállai, Weiniger, Molnár, Péri és mások a Bauhaus vonzásában) szokás gondolni. A felvidékről származó Kassák,akinek beszédében mindvégig érződött a szlovák akcentus, évtizedeken keresztül a modern kor felvilágosult nemzetköziségét tette meg alapelvévé. Ezért hát vitathatatlan összekötő szálak vezetnek tőle Románia (Máttis Teutsch János, a Contimporanul és az Integral köré csoportosulok), Oroszország (Uitz Béla, Lengyel József, Mácza János), Jugoszlávia (Petar Dobrovicés a Zenit-kör), Ausztria (Franz Cizek-iskola bécsi kinetikusai, Hans Suschny) felé és máshová. Engedtessék meg nekem,hogy ezzel kapcsolatban egy személyes emlékemet idézzem fel. Amikor tanulmányaim befejezte után a prágai Károly egyetemről ősszel Pozsonyba visszatértem és a szlovákiai művészegyesületben első nyilvános előadásomat tartottam,az élénk vita során az egyik jelenlevő művész felszólalt, és látható zavarban meghívottá műtermébe. A szocialista realizmus túl szűk értelmezése ellen vitázó indulatos kifakadásaimtól valószínűleg felvillanyozva,azt ígérte a számomra valahogyan ijedtnek tűnő, kis növésű, igen halkszavú ember, hogy majd mutat néhány engem talán érdeklő történelmi dokumentumot. Udvariasan elfogadtam a meghívást, noha, ma is szégyellem bevallani,számomra Kudlák Lajosnak, Kassák legközelebbi munkatársának neve akkor vajmi keveset mondott. Amikor néhány év múlva,már eléggé ismerve a dadaista költészetet és az avantgarde alakulási éveit,ígéretemnek eleget akartam tenni.Kudlák már nem élt,és hagyatékában semmi sem volt már található az akkor ígért,a tízes és a korai húszas évek dokumentumaiból és műtárgyaiból. Miként a festő és teoretikus özvegye közölte,az utolsó,abból az időből még megmaradt írásos dokumentumok,amelyek a Kassákkal való együttműködésre vonatkoztak, Kudlák nyilvános önkritikája idején a lángok martalékává váltak. Ez körülbelül 1956 tavaszán történt.

5 Az újat kereső nagy korszak műalkotásainak és korabeli dokumentumainak megsemmisítése sokkal nagyobb mérvű volt Keleten és Európa közepén, mint azt ma gondolnánk. Amikor már a 70-es évek közepén Németországban megjelent Kassák-monográfiámat L'udovit Fullának, Kudlák védelmezőjének és benső barátjának rózsahegyi otthonában át34