Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Andrási Gábor: Forma és „képtest" Kassák korai művein (1920-1924)

szezártak,vagy szorosan illeszkednek egymáshoz,vagy átfedik egymást - mindenképpen erős „kötésben" vannak Kassák ragasztott művein is. És megjelenik a képarchitektúrák között jellegzetes típust képviselő,a képsíktól elkülönülő „alakzat" is,sajátos,az anyagrétegeket csaknem nélkülöző „kollázs-architektúra" képében. Kétségtelen,hogy a kollázs-technika terén Kassák a legtöbbet Schwitterstől tanulta,

18 mindenekelőtt a különféle színű és minőségű papírok rétegeiből keletkező érzéki faktúra létrehozását.A képarchitektúra-manifesztum szövegében olvashatjuk: „A képarchitektúra nem köti magát bizonyos anyaghoz és bizonyos eszközökhöz,éppúgy, mint a Merzművészet, mindenféle anyagot és eszközt alkalmasnak tart arra, hogy rajta keresztül kifejezze magát."

1

9 Ezzel együtt Kassák képarchitektúráihoz - akárcsak egyéb műveihez - kizárólag hagyományos festői-grafikusi anyagokat használt fel.

2

0 Legfeljebb papírberagasztásokkal élt; a Merz gátlástalan anyagbősége távol állt alkotásaitól.Schwitters kollázsai valóban abból a régi meggyőződésből táplálkoznak,hogy „...semmi sem olyan jelentéktelen a világon, hogy ne vezethetne el az egészhez."

2

1 Munkájában mindig az átszel lem ítés re váró anyag természete és tulajdonsága vezeti. Kassák kompozícióin a hangsúlyosabb szövegrészletek kiválasztását elsősorban azok verbális-szimbolikus „közlendője" indokolja s csak másodsorban festői-texturális értékeik. Koncepciója mindig féken tartja a teljes anyagot (a szöveg nélküli elemeket is); a végül képbe kerülő papírdarabok sohasem málló-pusztuló „fossziliák"; állaguk távolról sem „szemét"; éleik olló-metszette egyenesek és görbék. Nem értek egyet azzal, hogy Kassák kollázsai „.. .el használt, el piszkolódott, véletlen ül egymás mellé sodródott hulladékokban mutatják be az esztétikumot."

2

2 E határozottan komponált művek valójában alapvetően különböznek Schwitters alkotásaitól; Kassák viszonya a képbe építendő anyaghoz merőben más; voltaképpen „nyersanyagszerű": a „könyörtelen organizátor"

2

3 anyagon és formán uralkodó akarata jellemzi. A racionális törvények,a 2x2 = 4 egyértelműségébe vetett hit és idegenkedés minden billenékeny relativizmustól - mindez ott lappang a képarchitektúra „tudatalattijában", szellemi „tisztázottsága" hátterében. Súlyos hagyomány, melyben a művészet mindig „művészeten kívüli" - társadalmi és ideológiai - terheket is vállára vesz; ezért Kassák korai képzőművészeti munkásságára - mindenekelőtt a képarchitektúrára - is érvényes, hogy „... magán viseli egy kelet-európai történéshez kötött személyes prófétaság jeleit."

2

4A képarchitektúra elméletben és ideológiában gazdag.

2

5 E tartalmában sokaknak rokonszenves, bár némi doktrinér hajlamtól sem mentes teória - a konstruktőr és „kollektív szellem" alakította „szép új világ" - interpretálhatósága, egyetértő, ritkábban (a „konkrét társadalmi cselekvéstől elszakadt utópiá"-nak kijáró) kritikai állásfoglalásokat kikényszerítő jellege nemcsak a képarchitektúra érzéki valóságáról,kép-létéről terelte el a figyelmet, hanem Kassák „képarchitektúrán kívüli" műveit is háttérbe szorította. Kétségtelen, hogy ezek a rajzok, metszetek és kollázsok ideológiában „szegényebbek",ám (talán éppen e „szegénység" jótékony hatásaképp) elmélet-éhségünkért „formai örömökkel" kárpótolhatnak. 70