Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez
szigorú tárgynélküliségével,a semmi másra nem hasonlító,semmiféle látványra nem utaló „abszolút kép" kategóriájával. Mivel az „esztétikai nevelés" kassáki koncepciója morális tartalommal telíti a művészi mozzanatokat, megoldásokat,ezért minden olyan irányzat,iskola, izmus megnyilatkozását, ami nem követi a „teremtő művészet" szigorúan tárgynélküli alkotásmódját,morális alapon ítél el. Az „abszolút kép" megteremtése nem csupán művészeti tett,hanem morális tett is, hiszen az „abszolút kép" feladata az ,,új embertípus",a „kollektív individuum" felnevelése, az egész társadalom morális átalakítása. Nem csupán a művészet és társadalom nem választható szét többé,hanem a művészet és a morál sem: a művészi cselekvés társadalmi és morális tett egyszerre, melynek végső célja egy új világrend megteremtése. Expanzionizmus,„esztétikai nevelés", közvetlen társadalmi hatékonyság,univerzalista értékszemlélet szorosan és egymást feltételezve kapcsolódik össze a Képarchitektúra elméletében.A Kassák-féle expanzionizmus társadalmi radikalizmusa eltér a malevicsi transzcendens értékfelfogástól,ám mégis Malevics felfogásához áll közelebb a praktikus, napi céloknak alávetett „produktivista" művészet elutasításában.Az expanzionizmus tatlini felfogásától eltérően Kassák az „új embertípus" felnevelésén keresztül akarja kiterjeszteni a művészi cselekvés hatáskörét; s az univerzalista művészetfelfogás alapján a művészi cselekvést közvetlenül társadalmi cselekvésnek tekinti. A hatékonyság az „új világrend" értékeinek demonstrációjában,az „új embertípus" felnevelésében,a „szociális tendenciájú életet kifejező kép" 3 3 megteremtésében nyilvánul meg. Mindezek a mozzanatok természetesen csupán adalékok a kassáki Képarchitektúra elméletének interpretációjához.Jelen tanulmányban nem foglalkozhattunk Kassák felfogásának történeti változásával,az 1920 és az 1926 közötti időszak művészetelméletének alakulásával,sem pedig a kassáki elvek és a kassáki művek konkrét összevetésével.így csupán támpontokat szolgáltathat a tanulmány a képarchitektúra jelenségének értelmezéséhez,anélkül azonban, hogy magukat az egyes konkrét műveket a művészettörténeti elemzés egyediségében vizsgálná.A képarchitektúrák konkrét képi valósága ugyanis sokkal komplexebb, heterogénebb, mint az elmélet.A tiszta tárgynélküliség,a képen kívüli tárgyakra utaló motívumok mellőzése csak ritkán valósul meg maradéktalanul. Az elmélet logikájából fakadó expresszionizmus-ellenességet a művekben gyakran egy heroikus érzelmesség váltja fel, az „új világ" „új embertípusának" felneveléséből fakadó elhivatottság emocionális telítettsége. S a rombolás dadaista iróniája is felcsillan a geometrikus formák tiszta rendjében, a széttöredezett tárgyi valóság motívumai összekeverednek az „új világrend" értékszemléletét demonstráló egyszerű, racionális,tiszta formákkal.Talán éppen ez az elmélettel szemben kibontakozó - ösztönös - gazdagság az igazán sikerült képarchitektúrák hitelességének alapja. 62
