Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez

lág" megteremtése mellett: „Ma már tisztán látjuk: a művészet - Művészet és nem több, s nem kevesebb ennél. És nem tendenciózus osztál/ok vagy pártok érdekei szerint, hanem maga a tiszta élettendencia."

2

2 Ez a „tisztaság",az aktuális társadalmi vagy akár gazdasági és politikai érdekektől független művészet eszménye merőben idegen az orosz konstruktivizmus és produktivizmus irányzatainak felfogásától; s éppily távol áll a dadaizmus,majd pedig később a szürrealista mozgalom elkötelezettségétől,ami együtt jár nemcsak az autonómiáról való lemondással, a „tiszta művészet" tagadásával, hanem magának a művészetnek a megtagadásával is. Amikor Kállai Ernő, Kemény Alfréd, Moholy-Nagy László és Péri László publikálják a Nyilatkozat című pamfletet az Egység 1923 márciusi számában,akkor a tatlini, rodcsenkói produktivizmus szellemében,de a harcosan elkötelezett szovjet Proletkult elveiből is merítve,a társadalmi harcban és az építésben teljesen feloldódó, expanzionista művészeti magatartás mellett foglalnak állást: „Minden művészet,amely önmagát a mindenkori társadalmi formák felett,esztétikus vagy kozmikus távlatokban látja lebegni: polgári színvonalon áll,még ha követői konstruktivistáknak is vallják magukat." Majd pedig kijelentik: „A kommunista társadalom megvalósításáért a művészeknek a proletariátussal együtt kell harcolniuk s ezért egyéni érdeküket a proletariátus érdekeinek alá kell rendelni."

2

3 Kassák azonban így fogalmaz a Képarchitektúra manifesztumában: „A művészet öröktől fogva jelenlevő erő, mint az etika, mint a forradalom, mint maga a teljes világ. Nincs tehát új és nincs régi művészet.Csak művészet van." Majd pedig így ír: „A képarchitektúra nem pszichologizál. A képarchitektúra nem akar semmit. A képarchitektúra mindent akar."

24 Túl a megfogalmazások elvontságán - és az egy manifesztumon belüli ellentmondásokon -, nyilvánvalónak tűnik,hogy Kassák egyfelől univerzalista alapon - szinte irracionálisán kitágítja,jelentőségében megnöveli az egyes művészi gesztus jelentőségét, másfelől pedig mégis megőrzi ennek a művészi cselekvésnek az autonómiáját,tehát nem hajlandó közvetlen napi feladatok megoldására „alkalmazni" a művészetet.Kassák felfogásában a képalkotás egyenlő egy új világ szellemi felvázolásával. Mi több,egy új világ új formarendjének, mondhatni „absztrakt szellemi környezetének" megalkotásával. Emögött az a hit áll, hogy a műalkotásban megjelenő tiszta,áttekinthető, racionális,egyensúlyra törekvő formarend közvetlenül (!) hatást gyakorol az emberek etikai fejlődésére,

s így közvetlenül hozzájárul az „új világ" megteremtéséhez. Ezért írhatja: „A művészet az,aki nem parancsol ránk semmit,de ő az,aki a legtöbbre képessé tesz bennünket."

2

5 Az Előszó az új művészek könyvéhez pátosszal telített szövegében pedig ezt írja Kassák: „A művészet a legmagasabb alkotási forma. Minden egyébre való tekintet nélkül önmagát adja,és mégis egy a mindennel — Az igazi művészet tehát a legteljesebb realitás. Az igazi művészetnek tehát nincsenek romantikus célkitűzései. Az igazi művészet mint a jelenlevő élet szintézise maga a cél."

2

6 A művészi cselekvés univerzalista felfogása szerint a műalkotás megalkotása általános, univerzális jelentőségű: új értékeket demonstrál,

s ez az Egészre,magára a valóság teljességére,a - transzcendentálisán felfogott - világmindenségre vonatkozik. Nevelő szerepe, embert átformáló küldetése van tehát. Ám éppen ezért nem vonatkozhat közvetlenül sem59