Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
azért ők - vagyis az oppozíció - voltak a hangadók, mert ők voltak mind nyelvtudás, mind elméleti ismeretek tekintetében a legfelkészültebbek; míg Erdős többször bevallja: úgy vitatkozott Marxról, hogy akkoriban még egy sort sem olvasott tőle, Korschról pedig végképp semmit sem tudott. 2 1 Visszakanyarodva tehát megállapíthatjuk, hogy a Munka első száma igyekezett ezt a szociokulturális komplexitásra törő érzületetikai programot híven bemutatni: Kállai Ernő a stílusról szóló esszével, Illyés Gyula verssel, Justus György a szavalókórusról szóló beszámolóval, Moholy-Nagy László képzőművészeti tárgyú, Rubin László a Galilei-körre visszatekintő esszével, Gró Lajos az orosz filmről szóló tanulmánnyal, míg Braun Ferenc a tömegsport kollektivitásához kapcsolódó eszmefuttatással jelentkezett. Látható, s ez a Munka következő lapszámaira is igaz, hogy a tisztán művészi produktumok számarányban alulmaradnak az inkább kulturális, társadalmi jellegű problematikákkal szemben. Justus meg is jegyezte, hogy Kassák az „exkluzívabb, hermetikusabb Dokumentum helyett szélesebb körhöz szóló szocialista kulturális szemlé"-t 2 2 kívánt ezzel létrehozni, s ez egyértelműen a líra mennyiségi csökkenésének rovására ment. 2 3 Justus az Együtt megszűntét követő rövid kiábrándultságot követően 1929 elején jelentkezik cikkel a Munkában, mégpedig egy szavalókórusantológia kapcsán értekezik a szavalókórus intézményének fontosságáról, 21. Román József: Távolodóban. Életrajzi vázlat, Budapest, Magvető, 1990, IV. fejezet; Erdős, i. m., különösen 53. skk.Justusné Wagner Edith szerint a férje, aki 1933 után szintén emigrációba kényszerült, végleg Párizsban szakított a sztálinizmussal, amikor részleteiben is megismerte a koholt perek tényét. Lásd Justus Pálné, i. m., 20. „Beteljesedett a végzet - írja levelében Vajda Lajos -, ma a Sztálinok jelentik a reakciót, mely sokkal véresebb és sötétebb, mint a cári volt". Lásd Passuth Krisztina: Vajda Lajos, Híd, 1961/ 7-8. sz., 777. Ugyanezt a problémát alkalmazza Justus és Kassák viszonyára György Péter-Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja, Budapest, Corvina, 1990, 10. 22. Justus Pál: Kassák a munkásmozgalomban, i. m., 55. 23. Az első szám alaposabb bemutatására lásd Kassák Lajos: Az izmusok története (Pán Imre közreműködésével), Budapest, Magvető, 1972, 295. skk. Alap áttekintésére pedig M. Pásztor József: Kassák Lajos folyóirata: a Munka, 1928-1939, Magyar Könyvszemle, LXXXIII. évf. (1967) 2. sz., 126-143.
