Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
s azt a „munkástörekvések egyik legsajátosabb termékéének nevezi. 24 Ennek alapja egyfelől az egyént előtérbe állító előadásmódot felülíró kollektív előadói teljesítmény, az együttes élmény preferenciája, másfelől meg az „elitista", elsősorban a polgári kultúrához tartozó (bár attól minduntalan elszakadni kívánó) írásbeli kifejezésmód részbeni kiváltása, elitjellegének oldása volt. E szavalókórusok, illetve általában az előadások egyik legfontosabb szereplője, motorja éppen Kassák felesége, Simon Jolán volt. Egy időben a szavalókórus repertoárjának egyik fontos - bár első látásra talán meglepő - elemévé vált a népdalok beemelése, műsorra tűzése, illetve ezzel együtt a Munka-népdalkör megalapításának kimondása. Kassák idegenkedett ettől a formától, mert a „népiesség előretörésének", illetve az „érzelmek lázadásának" tekintette azt. Jóllehet a Munka-kör tagjai elfogadták, hogy a népdalok kultusza magában foglalja az érzelmek lázadását, ám - mint Vas István rögzíti - „(t)udtuk, hogy amit a népdalokban szeretünk, az a polgároknak a megvetésével találkozhatik, de nem fér el abban sem, amit mi a mozgalomnak hittünk. Szóval, népdaléneklésünkben benne volt a mi demokratikus dacunk éppúgy, mint az arisztokratikus dacunk". 2 5 Egyszerre volt tehát a polgári kultúra elleni lázadás és Kassák, vagyis „a" mozgalom s annak dogmatizmusa elleni lázadás: egyszóval lázadás a lázadás ellen. Kassák, aki látványosan távol tartotta magát a kör ifjúságának - a kor normáihoz képest - „szabados" viselkedésétől, az italozástól (bármily szerény mértékűtől), a tánctól, illetve a fiatalok között teljes természetességgel szövődő szerelmek, kapcsolatok szexuális vonzataitól, talán épp az életforma területén állt legtávolabb tanítványaitól. (Jól jellemzi ezt a Vas István és Nagy Eti, Kassák nevelt lánya között szövődő szerelem 24. Justus Pál: Szavalókórus-antológia, Munka, (1929. január) 4. sz., 128. A Munka-kör alaposabb leírására lásd Csaplár Ferenc: A Munka-kör, in: Kassák körei, Budapest, Szépirodalmi, 1987, 250-306. és Hegyi Lóránd: A Munka-kör képzőművészeti tevékenysége, Ars Hungarica, 1983/2. sz., 283-297. 25. Vas, i. m., 610. Szalmás Piroska egyértelműen a Munfcö-kör népdalkórusát tartja az első magyar munkásmozgalmi népdalkórusnak. Szalmás Piroska: A Szalmás-kórus krónikás-könyve, h. n. [Budapest], Szociáldemokrata Párt, 1940, 22.
