Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Sasvári Edit: „A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön"

elsöpörte a köztudatból, akik a kommunizmus kezdeteire, hatalmas és szabad, nemzetközi energiákkal bíró, igazi megújulást ígérő programjának ügyére emlékeztették. Az absztrakt művészet a szovjet szellemi térben démonizált kísértetként volt jelen, és via negativa emlékeztette a későbbi Szovjetuniót saját szellemtelenségére és embertelenségére. Miközben a rendszer el tudta hitetni magáról, hogy még mindig fölfelé tart - éppen az igazi megújítókat, a fölmenő ág tanúságtevőit hallgattatta el. Ezt az ellenséges szemléletet az ötvenes évek magyar kommunista kultúrpolitikája átvette, de anélkül, hogy a magyar képzőművészet történetében valaha is lett volna egy politikailag számot tevő, közönségbefolyással rendelkező radikális, utópikus modernista megújulás, amelyet szükséges lett volna elfojtani. Hozzá kell tennünk, hogy a kommunista rendszerek leszálló ágában nemcsak az absztrakciót, de a kritikai elemeket tartalmazó, társadalmilag elkötelezett figurális művészetet sem tűrték meg, amely pedig a hivatalos szocialista realizmus tulajdonképpeni bázisa volt. A feszültség tehát nem az absztrakt és a figuratív paradigmái között húzódott, hanem abban mutatkozott meg, hogy a magát modernnek hirdető hatalom a művészet szerepével kapcsolatos megítélésben - politikai érdekből és korlátoltságból - szellemileg különféle reakciós nézetekre támaszkodott. Magyarországon a kommunista hatalomátvételt megelőzően nem volt politikailag jelentős méretű utópikus modernista mozgalom, Kassák egy személyben testesítette meg a baloldali radikális művészet tradícióit és az elkötelezett, nemzetközi hírű modernistát. Hogyan került kapcsolatba az itthon magányosan és elzártságban élő Kassák az ötvenes évek legvégén a Denise René Galériával? Kassák ekkor még nem ismerte Vasarelyt, és Denise Renéről sem tudott. A kulcsszerepet a frissen emigrált Pán Imre játszotta, aki Budapesten Kassákkal együtt évtizedekig dolgozott az izmusok történetén, és