Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Szolláth Dávid: A forradalmárnő
Jótékonyan és hatékonyan fikcionalizáló, hiszen aligha sikerülne az irodalmi feldolgozások mögül a „filológiailag megtisztított" életrajzi Nagy Etelt előállítani, hogy ezzel a biográfiai referencialitás kérdésére szűkítve rövidre zárjuk a Nagy Etel és Eti, illetve Krausz Évi közötti kapcsolatok kérdéseit. Másrészt éppennyire nem volna kielégítő a memoárok (Vas Istváné mellett Kassáké: az Egy emberélete) és a regények (a két említett Déry-regény), valamint a Nagy Etel ábrázolástörténetének további szövegei (például Szentkuthy Miklós visszaemlékezése, Hubay Miklós musicalje) közötti intertextuális kapcsolat megállapítására szorítkozni, majd kijelenteni, hogy a szövegeken kívül úgysincs semmi, ami az irodalomtörténész figyelmére igényt tarthatna. Mindkét lehetséges megközelítésmód reduktívnak bizonyulna, és ennek belátása segít elkerülni, hogy a referencializmus és a textualizmus örökzöld vitájában kelljen állást foglalnunk. A magam részéről úgy gondolom, hogy az aszketikus mozgalmárnő, Krausz Évi figurája nemcsak egy regény szövegalakzata, hanem egy énformáló társadalmi gyakorlat irodalmi bírálata is. Egy valóságosan létező ember önformálásának egyedi folyamata a jelentésadásnak ugyanabban a kulturális kontextusában zajlik le, ami adott esetben egy regény kontextusa is lehet. A „forradalmárnő" szerepmintája ugyanúgy nélkülözhetetlen kelléke az önformálás társadalmi gyakorlatának, mint annak a politikai vagy irodalmi diskurzusnak, amelyben a pártpropaganda, a pártköltészet normatív kijelentésekkel, egy A befejezetlen mondathoz hasonló kritikai realista regény pedig leginkább kritikai kijelentésekkel vesz részt. Még arról a lehetőségről sem érdemes lemondanunk, hogy az én konstrukciójának hasonló esztétikai vonatkozásai lehetnek, éppoly artisztikusan kimunkált lehet, mint egy realista módra Lengyel Lajos: Nagy Etel táncaiból. Rameau: Menuet, 1930-as évek, in: Egy magyar táncosnő. Nagy Etel emléke, Cserépfalvi-kiadás, Budapest, 1940
