Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Standeisky Éva: Az „ismeretlen" Kassák
A váltás szerintem 1933 és 1937 közöttre tehető, vagy még korábbra, az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek közepéig terjedő időszakra, amikor az avantgárd és a „realista" alkotó még nem különíthető el egymástól egyértelműen. Az 1960-as évek elején ellenkező irányú változására figyelhetünk fel. A diktatúra lazulásával oldódott a modernizmus iránti hivatalos ellenszenv. Fiatal értelmiségiek kezdtek érdeklődni a század eleji új művészeti irányok és honi megteremtőjük iránt. Ez és az avantgárd iránti megélénkülő nyugati érdeklődés és kereslet ismét az absztrakció felé tolta el a képzőművész Kassákot. A költő másfelé mozdult: időskori lírája meditáló és tömör, mentes a korábbi patetikus felhangoktól: erről Németh G. Béla írt több mint húsz éve remek tanulmányt. 1 S Az életmű ellentétpárok felől is megközelíthető. Ezek - a teljesség igénye nélkül -: a „kollektív individuum" (sőt a „képarchitektúra" is); a szocialista munkás és a polgár; a hívő és a hitetlen; az örök ellenzéki és a hatalmi szereplő (némileg más megközelítésben: a művész és a politikus); a változás híve és az állandóság elkötelezettje. Fel lehetne dolgozni azt is, hogy műveiben hogyan váltakoznak és tűnnek egybe a formák, témák, műfajok. Miért olyan fontos például számára a levélforma, hogy prózaesszéjében - Anyám címére - ugyanúgy erre épít, mint a Hídépítők című regényében? Kritikusi tevékenysége is érdemes a további elemzésre. Voltak, akik dilettantizmusban marasztalták el elsősorban képzőművészeti kritikáit, de az irodalmiakat sem övezi nagy elismerés. Mennyire volt a bírálóknak igazuk? Tágabb összefüggésben: igaz-e, hogy a kritikusi tevékenység kellő iskolázottság, szakmai jártasság nélkül nem művelhető sikeresen? (Adódik az összevetés a szintén autodidakta és grafomán Veres Péterrel - a két ember egyébként nem szívelte egymást.) 15. Németh G. Béla: Kassák klasszicizálódása. (Költészet a meditáció és a kontempláció jegyében), jelenkor, 1987,7-8. sz.
