Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

dalomból indult el a maga rendkívüli pályáján. Első mesterének Kassákot tartja - jóllehet személyesen már nem ismerhette - elsősorban képversei, képarchitektúrái okán. A Kassák születésének 100. évfordulója alkalmából Budapesten az ELTE-n szervezett emlékülésen (1987. március 19-22.) így elevenítette fel indulásának körülményeit: „A hatvanas évek derekán konstituálódott Új Symposion több volt, mint folyóirat-szerkesztőség; olyan radikális művészetkritikai mozgalommá terebélyesedett, melyet a Kassákéhoz hasonló aktivista lendület és céltudatosság vezérelt". 1971-től Kassák neve mind sűrűbben szerepelt a lapban; a fiatalok az ő egykori vizuális törekvéseivel, aktivista, majd konstruktivista képzőművészeti programjával párhuzamosnak érezték a magukét. Imponált nekik Kassák emberi-alkotói magatartása is; amelynek esszenciáját Szombathy Bálint az etikus tartásban, az erkölcsi forradalom meghirdetésében és a „korparancs"-hoz való ragaszkodásban látja: „Éljünk a mi időnkben!" (Szombathy Bálint: Kassák Lajos az Új Symposionban és körülötte; in: K. L. emlékkönyv; szerk.: Fráter Zoltán és Petőcz András; Eötvös Könyvek, 1988). A többnyelvű környezet, a szerb-horvát avantgárd törekvések rokon volta arra inspirálta az ifjú alkotót, hogy egy közös „univerzális nyelv" kialakításával közelítse egymáshoz a különböző ajkú, de hasonló életérzésű fiatalokat. Nyilván ezért került előtérbe nála a vizualitás; ami nem jelentette az irodalmi jelleg feladását. 1981-es kötete (

Poetry) határozott irányváltás a konceptualista alkotásmód felé; voltaképpen e kötet tekinthető a nyolcvanas évek avantgárdja nyitányának. Ekkor már kifejezetten a szemiotikai szemlélet (a jelszerűség) kerül előtérbe nála: fotók, fotómontázsok szöveg nélkül (gondolatébresztő címmel), minimálisra redukált nyelvi információ - az „üzenet" a kép és cím együtteséből bontható ki. Kassák Munka-körének szociofotó-mozgalma volt a követendő példa számára: „Költészetnek (művészetnek) nevezhetünk mindent, amit annak tekintünk és fogadunk el " - vallja. Látásmódja egyre inkább az irónia felé hajlik; képei olykor szinte a dadaista kompozíciókat idézik. Az évtizedet lezáró és összefoglaló Médium-Art antológiában (szerk. Fráter Zoltán és Petőcz András, 1990) plakátkol-