Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

G. Komoróczy Emőke Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban Az ezredfordulón váratlanul felvirágzó (új)avantgárd sok szálon kapcsolódik mind a történeti avantgárdhoz, mind pedig az 1960-1970-es évek különféle - nálunk undergroundba szorított - experimentális irányzataihoz. AXX. század első évtizedei óta új és újabb hullámokban jelentkező művészi kísérletező kedv tetőzött benne. A folytonosságot az egyes korszakok között Kassák személye jelentette; halála után pedig az ő szellemi-formai örökségét vállaló, a „szocreál" elveinek be nem hódoló, szuverén alkotók - az irodalomban Erdély Miklós és köre, a párizsi Magyar Műhely, illetve a vajdasági Symposion, majd Új Symposion köre; a képzőművészetben a sokáig kirekesztett Szentendrei Iskola, majd az ő nyomukban induló „kísérletező" nemzedék: Fajó János, Galántai György, Gáyor Tibor, Hajas Tibor, Jovánovics György, Maurer Dóra, Szentjóby Tamás és társaik - biztosították. A kőkemény politikai „tiltás" szétzilálta az alkotói csoportokat; mégse tudta megakadályozni az avantgárd „reinkarnációját". így a nyolcvanas évekre - a viszonylagos marginalizálódás ellenére - kialakult egy mindmáig tartó neovirágkor, amely fölött Kassák, az Atya szelleme lebeg. Most jött el tehát az ő életműve valódi, reális felmérésének, értékelésének az ideje; hiszen mindeddig - politikai szempontok alapján - ki akarták /próbálták rekeszteni őt a magyar irodalom/képzőművészet nagy újító szellemei közül, eljelentéktelenítve szerepét és hatását XX. századi művészeti életünkben.