Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Kappanyos András: Másodszorra elvész az. első?
milyen gyanakvóan és ellenségesen fogadják utódaikat: bitorlót, plagizálót, parazitát látnak bennük, a szellemi örökség aprópénzre váltóit. 1 4 A kontinuitás hangsúlyozása itt épp az eredetiség elvitatásával lesz egyenlő. Duchamp-ék korosztálya úgy látja, hogy a polgárpukkasztás egykori formulái értelmüket vesztették, hiszen a polgár immár nem hajlandó pukkadni, hanem alkalmasint jó pénzt fizet a szubverzívnek szánt műalkotásokért. Hans Richter általános szkepszisén például jószerével csak egy Allan Kaprow-happening megtekintése tud áttörni: a működő, valóban hatást keltő rituáléval szemben értelmetlenné válik a plágium és az üzletiesség vádja. 15 Történeti távlatból látható, hogy az ősavantgárdok vádjai nem voltak teljesen alaptalanok, ugyanakkor e vádak szem elől tévesztették a neoavantgárd törekvések nemzedéki jellegét, a pop tömegkultúrával ápolt kapcsolatait, a tömegmédia iránti érzékét és az ebben rejlő lehetőségeket és energiákat, amelyek révén az egykori elitista elvek egy új, korábban elképzelhetetlen szinten kerültek kapcsolatba a közönséggel, azaz a társadalommal. Ezek után kísérletet tehetünk a magyarországi helyzet áttekintésére. A fennálló konszenzus szerint a klasszikus avantgárd 1927-ben, a Dokumentum megszűnésével ért véget, így a feltételezett kontinuitásnak négy évtizedet kellene átívelnie, hogy eljussunk Erdély Miklós körének első performanszkísérletéig. Ez a konszenzus egy másik megülepedett és revízióra szoruló tételen alapszik: azon, amelyik feltétel nélkül egyenlőségjelet tesz Kassák tevékenysége és a magyar avantgárd közé. A Dokumentum nagyszabású szintéziskísérletének kudarcát súlyos, de nem végzetes csapásként kell elkönyvelnünk a magyar avantgárd történetében. Ehhez a kudarchoz hozzá kell számítani, hogy 1920 után a magyar avantgárd legfényesebb, valóban nemzetközi színvonalú teljesítményei a magyar kultúra eleven, mindennapi életétől lényegében elvágva, emigrációban 14. Lásd Hans Richter Dada: Art andAnti-Art című könyvének a neodadáról szóló fejezetét (Thames and Hudson, 1965, 203-214.). Richter kerti törpékhez hasonlítja a neodada termékeit. 15. Uo., 212-213.
