Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Kappanyos András: Másodszorra elvész az. első?

A németországi avantgárdok - az expreszszionisták, a dadaisták és a bauhausosok egyaránt - alapvetően baloldaliak, internacionalisták és háborúellenesek voltak, ami akkor is igaz, ha mindehhez rendkívül színes ideológiai háttér társult, az utópisztikus kommunizmustól a polgári radikalizmuson át a keresztény miszticizmusig.

4 így a nemzeti szocializmus térnyerése, majd hatalomátvétele - ideológiai hátterüktől függetlenül - megpecsételte a sorsukat, noha előbb még kiváltotta egy harcos antifasiszta irányzat (Heartfield, Grosz) megszületését. A rendkívüli gyorsasággal és hatékonysággal kiépített totális államnak gondja volt rá, hogy kiválogassa a megvetendő „elfajzott" művészet képviselőit, műveiket és személyüket nyilvánosan megbélyegezze.

5 A művészek és mozgalmak számára a magasztos esztétikai kérdéseket egyik pillanatról a másikra felülírták az életben maradás riasztóan földhözragadt kérdései. Az orosz futuristák egy jelentős részét magával ragadta a forradalmi pátosz, és a bolsevik kultúrpolitika is késznek mutatkozott elfogadni szolgálataikat: Majakovszkij és Rodcsenko például olyan lelkesedéssel álltak az újfajta „alkalmazott művészet" szolgálatába, hogy nemcsak a politikai, hanem a kereskedelmi reklámplakátok készítése sem tűnt túl alacsonyrendű tevékenységnek a nagy, közös cél szolgálatában.

6 Tatlin futurisztikus főműve, a III. Internacionálé emlékműtornya pedig a szovjet állam egyik legfontosabb nemzetközi propagandaikonja lett. A későbbiekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen, az avantgárd 4. A dadaizmuson belül is igen széles a skála - mondjuk Franzjungtól Hugo Ballig. 5. Vö. Stephanie Barron: Degenerate Art. The Fate of the Avant-Garde in Nazi Germany. Harry N.Abrams, New York, 1991. 6. A Gumitröszt számára készített reklámplakátjaik megtalálhatók például a Larisza Oginszkaja által szerkesztett Majakovszkij: Oroszország, a művészet és mi című kötetben (Corvina, 1979). John Heartfield: Adolf, a superman fotómontázs, 1932