Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Helena Markusková: Az Érsekújvári Művészeti Galéria Kassák-gyűjteményéről

emeletének termeit bérelte. Itt volt kiállítva a Zmeták-gyűjtemény. Tény az is, hogy az avantgárd művészt a városi és járási szervek elöljárói nem ismerték eléggé. Ezen Luzsicza és a galéria akkori igazgatója, Stefan Mlynárik igyekeztek változtatni. Kassák jelentőségét, munkás múltját és az adomány fontosságát

5 hangsúlyozták a hivatalos helyeken. Végül 1983. március 23-án lezajlott az adományozás. Egy nappal később az anyagból ideiglenes kiállítás nyílt a Művészeti Galéria Gorkij utcai kiállítótermében Szabó Lilla rendezésében. Még három évnek kellett eltelnie, míg a 32 Kassák-művet, 34 könyvet, 35 katalógust, 79 meghívót, 36 képeslapot és 89 fényképet számláló anyag önálló helyiséget kapott. Az ünnepélyes megnyitóra 1986. december 18-án került sor a Városháza földszinti termében. Oda került az emlékszoba-jellegű Kassák Lajos Állandó Kiállítás. Ez ma már múlt, hiszen a tárlat eredeti formájában nem létezik. Aktualizált változata 2004. március 26-ától a Művészeti Galéria újonnan szerzett és rekonstruált Björnson utcai épületében talált otthonra. A Kassák özvegye által adományozott 32 alkotásból 14 tusrajz, 5 olajfestmény, 4 tempera, 3 akvarell, 5 linómetszet és 1 kollázs. Ezek az 1948-1965 közötti évekből származnak, de a grafikák révén utalnak az 1921-1923-as évekre is. A művek nagy része (17 darab) a békásmegyeri korszakban (1950-1954) készült, ennek szellemében figuratív alkotás: tájkép, csendélet, portré. Az ottani táj, Kassák természet közeli élete inspirálta őket. Mégsem tekinthetők realista, a valóságot hűen másolótükröző műveknek, inkább bensőséges, naplószerű, jelképekbe sűrített vallomásoknak és üzeneteknek. A tusrajzok stílusa Kassák korai érsekújvári motívumokat idéző tusképeinek stílusára emlékeztet. Nyilván a hasonlóság s az előadás intimitása indokolta, hogy a rokon hangulatú békásmegyeri művekre került a hangsúly a kollekcióban. Ehhez a felfogáshoz áll közel, az 1948-as Táj című olajfestmény. Összegző, expresszív előadásmódja távolról az 5.1.m.