Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Imre Györgyi: Meghitt idegenek
[fölé ceruzával:] érdekesebb [a francia fordításban: marquant] alakja mutatkozik be ezúttal Párizs műbarátai előtt" a szakma is berzenkedett. Kassák, aki - Vasarely és a Magyar Műhely szerkesztői szerint - a modern magyar művészet fejlődésének irányát jelezte, itthon, ebben a szerepében csak a kollégák szűk körében volt elfogadott. 6 . Másodikpárizsi kiállítása után, 1963. december 2-án az MTA Irodalomtörténeti Intézete ankétot rendezett a művész irodalmi értékeléséről, amire a megszülető kézikönyv vitája adott alkalmat. A vita összefoglalójában Szabolcsi Miklós úgy vélte: „Kassákot - a jelentős, forradalmi kezdeményező szerep ellenére sem tekinthetjük szocialista költőnek. [...] Kassák nagy költő, egyike modern líránk úttörőinek. Költészete azonban nem mentes az egyenetlenségektől, a szürkeségtől, a fárasztó monotóniától sem." Az ankét vitaindító tanulmánya a művész értékelésével zárul: „[...] állásfoglalása soha nem volt jobboldali. Ugyanakkor a társadalmi emberrel, tömegmozgalommal és munkásosztállyal kapcsolatosan megnyilvánuló alapvető kétkedése, rezignációra való hajlama, sajátos »geometrikus absztrakció«-ja, erős szubjektivizmusa és önközpontúsága azt eredményezte, hogy soha nem tartozott a szervezett munkásmozgalomhoz, sőt bizonyos pontokon szembe is került vele. Egy rövid időszaktól, a tízes évek végétől eltekintve ezért nem tartozott a szocialista irodalomhoz sem s ezért foglalt el hibás álláspontot a történelem nagy sorsfordulóiban is: a legtöbb esetben nem tudott a kor kérdéseire kielégítő és helyes választ adni". 6 8 Mindazonáltal Béládi Miklós és Bodnár György korreferátuma differenciáltan szólt Kassák életművének következetességéről. Ez a vita állt Fodor Ilona fent említett levelének hátterében, amely Kassák „irányzatosságával" is foglalkozik: „[...] a körülmények arra késztettek, hogy Önnek gyenge erőimtől telhetően igazságot szolgáltassak. Ez úgy érzem megtörtént [ti. a levélben emlegetett, itthon a Kortárstól a cenzúra miatt visszavett, a Látóhatár tói visszautasított, 67. Vö. pl. Deréky Pál: Kassák ünnepei, in: A Kassák-kód, 18-28. 68.József Farkas-Szabó György: Kassák Lajos (1887). In: Kritika, 1964, 1. sz. 9-26.
