Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Imre Györgyi: Meghitt idegenek

is az ő munkája", a szöveg a francia kötet végén (a magyar kiadás elején) található. A könyv tíz fejezete tízszer hivatkozik az absztrakt, a kinetikus, a multiplikált művészet XX. századi folytonosságára. Ebben - három évvel halála után - már egyszer sem szerepel Kassák Lajos neve. 5 5 Kassák halálát követően a korai konstruktivista és a húszas évek szel­lemében készült késői művek összekeveredtek a műpiacon. A múzeumi szakma hosszú ideig nem foglalt állást az életművel kapcsolatban. A Kassák Múzeum 1975-ös megalapítására hivatkozva Kassák-mű sokáig nem szerepelt a védett műtárgyak listáján. A kármentéshez 1987­ben, a Magyar Nemzeti Galériában, a Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor által és Csaplár Ferenc közreműködésével rendezett, már említett kiállítás katalógusában összeállított kritikai műtárgyjegyzék és a hozzá kapcsolódó tanulmányok kezdtek hozzá. 5 6 Andrási Gá­55. Vasarely is - csakúgy, mint Kassák - elismeri, hogy minden új elődje Henri Rousseau és Derain (visszhangozva Apollinaire egykori véleményét: „Az új esztétika André Derain elméjében fogant meg először, de a körébe tartozó legjelentősebb, legvakmerőbb műveket egy nagy művész, Pablo Picasso alkotta."Vö. Guillaume Apollinaire: Kubizmus. Festészeti Tanulmány. Ford.: Dénes Zsófia. M A Kiadása. Budapest, 1919,16.). A képzőművészeti kultúra teljes arzenálja szerepel itt az ókori és antik, majd a reneszánsz művészeten át a XX. századig, csak Kassák neve nem. 56. Vö. Kassák Lajos 1987. Ez a katalógus foglalkozott elsőként Kassák képzőművészeti hagyaté­kának feldolgozásával. Az 1987-es katalógus szakmai előzményét jelentették a Kassák-oeuvre képzőművészeti aspektusára felfigyelő művészettörténészek munkái, amelyek értékelése külön tanulmányt igényelne. Kiemelem itt az 1965-ös székesfehérvári István Király Múzeum katalógusát (i. m.); Bori Imre-KörnerÉva, i. m.; Szabó Júlia: A magyar aktivizmus története (Művészettörténeti Füzetek 3, Budapest, 1971); Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban (Budapest, 1975) című műveit és Csaplár Ferenc, a Kassák Múzeum egykori vezetőjének írásait. A dialógus Párizsban sajátos képzőművészeti eredményeket is hozott, amilyen az 1979-ben publikált kötet volt. (Dautrey, Charles-Guerlin,Jean-Claude: IJActivisme Hongrois. Catalogue d'Exposition, Centre Culturel, Noisy-le-Grand. Editions Goutal-Darly, Montrouge, 1979.) A tanulmánykötet csak franciául jelent meg az azonos című kiállítás katalógusaként. A kiadvány Kassák munkásságát a Tanácsköztársasággal, azaktivizmussal kapcsolta össze. A katalógusban közreműködtek Budapesten és Párizsban élő, tényleges politikai befolyással rendelkező vezetők és értelmiségiek is, valamint magukat függetleneknek deklaráló kutatók és művészek. Budapestről Aradi Nóra, Béládi Miklós, Szabolcsi Miklós, valamint Bajkay Éva, Bakos Katalin, Forgács Éva, Korner Éva, Szabó Júlia, Fajó János képzőművész; Párizsból Gombos Zsuzsa, Papp Tibor, Passuth Krisztina, Szélpál Árpád - csak néhány nevet említve. A képzőművészeti szerkesztést - Passuth Krisztina szíves közlése szerint - Szabó Júlia és Passuth Krisztina végezte. A kötet olyan képi és szövegforrásokat, visszaemlékezéseket és feldolgozásokat tett közzé, amelyek ekkor még Magyarországon többnyire ismeretlenek voltak (például a korábban hazatért Häuser

Next

/
Oldalképek
Tartalom