Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Amennyire lehet, nem ölünk - NÁDASDY ÁDÁM: Emlékbeszéd Devecseri Gábor születésének 75. évfordulóján, Szombathelyen, a Képtárban, 1992. április 10-én

Nádasdy Adám EMLÉKBESZÉD DEVECSERI GÁBOR HETVENÖTÖDIK SZÜLETÉSNAPJÁN Szombathelyen, a Képtárban, 1992. április 10-én Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy emlékezzünk Devecseri Gáborra, születésének 75. évfordulóján. Megtisztelő számomra, hogy felidézhetem gondolatait és művészetét; és egyszersmind megható is, mert itt találkoztam vele sok-sok évvel ezelőtt, Szombathelyen, egy varázslatos nyáron, amikor Plautus Amphitryon-\éx adták elő a szabadtéri színpadon, s én mint tizenötéves kamasz ismerkedtem Plautussal, művészettel, Devecserivel - egy varázslatos nyáron egy varázslatos emberrel. Devecserire a sokoldalúság volt a legjellemzőbb: írt verset, prózát és színdarabot, volt klasszika-filológus, műfordító, katonai lapszerkesztő és írószövetségi főtitkár. E sokoldalúságot én ma meg sem kísérlem áttekinteni; azzal kívánok tisztelegni Devecseri emléke előtt, hogy két verssorán gondolkodom, egy mondatot járok körbe és elemzek, vitatkozva és egyetértve, összefüggéseibe helyezve és azokból kiragadva. E mondat Devecseri talán legjelentősebb költői alkotásának, az 1970-ben, halála előtt egy évvel írott Bikasiratónak két kezdősora, így hangzik: Ami a bikaviadalokat / illeti, én bikapárti vagyok. Szép és paradox állítás, véresen komoly és frivolan csevegő. A költeményből tudjuk, hogy Devecseri ezt egy Madridban élő magyar hölgynek mondja, akivel spanyolországi programjáról beszélgetnek, benne egy tervbevett bika viadal-nézéssel. A hölgy megütközik, Devecseri magyaráz: a torreádort - mondja - megkérdezték, akarja-e ezt a hivatást választani, de a bikát nem kérdezte meg senki. A „bikapárti" magatartás első rétege tehát az áldozat iránti rokonszenv. Az akaratlan, tájékozatlan, ártatlan áldozatra csak rokonszenvvel lehet tekinteni. No de, mondhatnánk, a szarvasmarhát ősidők óta azért tartjuk, hogy leöljük, húsát elfogyaszszuk, bőréből és szarvából hasznos tárgyakat készítsünk, és erről az érintettet nem szoktuk megkérdezni. Egyébként vannak, akik az állatvágást elvből ellenzik, akik szerint minden ölés: gyilkosság - ők a vegetáriánusok, a szelídség apostolai. Am Devecseri nem volt vegetáriánus, a szelídség apostolának pedig végképp nem nevezhetjük ó't, Homérosz zseniális fordítóját, aki a vérgőzös csatákat, a diadalmas ökörsütős lakomákat oly gyönyörűen, annyi empátiával költötte újra.