Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Amennyire lehet, nem ölünk - ORTUTAY GYULA: Devecseri Gábor emlékezete

nyelv teljes ismeretével párosult: a világirodalomban is ritkaság ez a tett, mondta Marót, aki pedig megmérte minden szavát, nem szerette az üres dicséretet. Nem folytatom, hiszen a legszívesebben abba se hagynám, hanem letéve a papírt emlékeimet mondanám el az eltávozott barátról, a Fiúról, akinek nyurga mosolya most is hirtelen felragyog előttem. Mert mindig mosolygott s mindig mondott, már az első szavaival, egy szívszorongató-szíwidámító tömör és mégis abbahagyhatatlan mondatot. Elhessentem az árnyakat, nem akartam másról szólni csak a minden kalandon, tévedésen, fájdalmon diadalmaskodó, mosolygó ifjúról, a tengerénél is kimeríthetetlenebb életöröméről, csak Róla akartam szólani, aki emlékeinkben most is ott áll a homéroszi derű pompájában, s ennek a derűnek a halált is magába ölelő ereje élteti verseit, minden leírt mondatát. így marad közöttünk, így szól hozzánk ma is. (Életünk. 1972/4.) CS