Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - KARINTHY FERENC: Istenek gyermeke

Karinthy Ferenc ISTENEK GYERMEKE Most, a legvégső búcsú alkalmából , mi, barátai, családja, legközelebbi hozzátartozói, akik már oly régen búcsúzunk tőle - hadd ne a férfit idézzük fel, ne kortársunkat, ahogy az elmúlt években láttuk. Pályáját a nekrológok, emlékezések, ha csupán vázlatosan is, felrajzolták. Vázlatosan, mert hiszen azóta, hogy összegezni próbálják, mindig újra meglep e pálya gazdagsága, sokszínűsége. S bennünket is, akik legtöbb munkáját még kéziratos formájában ismertük, ismét ámulatba ejt életművének, hatásának kiterjedése, változatossága, sokrétűsége. De ne még! Ne a férfit idézzük - idézzük az ifjút, a pályáján elindulót! Albérletek lakóját, szegényen, örökös kölcsönügyletekbe bonyolódva, midig sietve és mindig elmenve, öccsével s velünk barátaival kószálva a gellérthegyi, lágymányosi utcákon, grundokon- de homlokán ott ragyogott, hogy az istenek kiválasztott gyermeke. Nem utólag lopjuk oda e fényt feje köré, most, a teljes élet ismeretében. Nem: látható volt, világosan, már akkor is. Ereztük, hittük: nagyra hivatott gyermek, akivel kóborlunk, vitázunk, játszunk, korcsolyázunk, civódunk, versenyt futunk és irodalmi lapot alapítunk. Tán maga az ő kedves homéroszi himnuszának hőse, az ifjú Hermész, a bölcsőből kilopózva máris csínytevő, nyájrabló, a teknőc házából lantot készítő, s játékával eget-földet bezengő. Isteni gyermek! S az istenek egész sorának, több rendjének is gyermeke! Először is görög és latin mitológia isteneinek. Korán kegyeikbe fogadták, áldással, védőn kísérték buktatókon, vészeken át, így jutalmazva meg ragaszkodását, s azután is, világégésekben is csodálatosan megóva őt. Szokásuk szerint a legkülönfélébb alakokban jelentek meg előtte, sikerre vezetve költészetben és barátságban, munkában és szerelemben. Gyermeke, másodjára, a sokszor megénekelt lágymányosi isteneknek, a magyar irodalom mindeddig legnagyobb korszaka isteneinek. Ma megannyi utcatábla - akkor őt, a lelkes tanítványt megannyi házába, kávéházába, szívébe fo* Elhangzott Devecseri Gábor hamvainak elhelyezésekor.