Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - FALUS RÓBERT: „Non omnis moriar". Devecseri Gábor emlékére.

rettegtünk, hogy - a Végzet kicsinyes bosszújaként a végtelen csiszolgatásuk okozta késések miatt - posztumusz kötet lesz. így történt, de ebben a végső' írótragédiában is van fájdalmat oldó katarzis: vétek lenne mellőzni a testi haldoklás utolsó heteinek lírai szavát, hiszen a Bikasirató és a Variációk mennyei dialektikája - tragikum és játék ölelkezése - folytatódott mindhalálig, emberség, életlátás, önismeret mind éteribb ragyogásában. Megrendítő élmény két utolsó lírai kötetének újra-olvasása, oly sok fényforrás vetítette előre a bekövetkezendó't. Az Odüsszeusz szerelmei (1964) műfajilag és stílusban-formában színes szőttese - új biztonságú vallomás volt. Befelé-fordulás? Részben az is, a történelmi vihar még eleven borzalmában. S a költő számára ekkor szigetet találni annyit (is) jelentett, mint a fiatalkori szigetelméletet lírailag újjáélni: a kultúrában, önmagában, az ékes vagy édes enyhű mikrokozmoszban keresni-találni ihletet. A közvetett, mitologikus témájú önkifejezés is ennek ikerpárja, XX. századi hellénisztikussággal. A következő gyűjtemény (Csak annyi meleget, 1968) élmény- és hangsokasága hasonlóképpen sugározza játék és szomorúság fényeit. Hol csintalan és groteszk, hol elégikus a költemény, tréfás epigrammától ódáig és kiseposzig kalandozik a forma, változatos ihlettel, csipkelődve és csipkefinoman akár egyazon költeményben is (Töredék-óda Budapesthez). Ügy érzem, kommentálás nélkül kell idéznem egyik versének kezdő, másikának záró sorait: A napnak újra vége van, de nem telt el hiába. Tegnappá őszült; átsüt rajta a holnap ifjúsága ... (A napnak) ... Megnyugodhatunk, hogy semmi baj, ha majd a létezésről lesodortatunk. Voltunk; és szépek voltunk. (Strandon) Emlékek és pillanatok fogóznak össze - mindig más dallamra lejtett körtáncban. A Lakatos István fordította Aeneis egyik epizódjával már előre vetíti a Bikasirató küzdését (A tehén szól), Hellász meglátogatása pedig megsokszorozta költői gazdagságát.