Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - UNGVÁRI TAMÁS: Monotroposz. Vázlat Devecseri Gáborról

rekvő egy-húrján, régi múzsákat idézett s dalolt, az örömről persze, melyre akkor már nem volt oka. A költőbarát Robert Graves kedves mitologémája a Daktilusok születése. Mikor Rhea, a földanya az isteni Zeusszal vajúdott, kínjában oly mélyen vájt a földbe, hogy ebből születtek a daktilusok: öt férfi és öt nő. A férfiakból kovácsok lettek (s üllőn verték ki a vers ütemét) a nőknek még a neve is titok: ők tanították a trák dalnok Orpheust az istennő titkaira. A földbe maró fájdalom daktilusai A mulandóság cáfolatául verseiben nőttek ki. A férfias Elszáll az énben és az orphikus Hullámokra emlékszemben. Fájó hiány támadt Devecseri távoztával nemcsak az „irodalmi életben", a költészetben is. Egyre kevesebben vannak, akik úgy istenítenék a költészetet, mint Devecseri. Egyre kevesebben, akik Orpheus titkos üzeneteit tudták horatiusi világossággal kifejezni. Amit Devecseri adott korunknak, nem kevés. A költészet fontosságának tudatát. (Kortárs, 1975/10.)