Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - UNGVÁRI TAMÁS: Monotroposz. Vázlat Devecseri Gáborról

Kis költő azért nincs, mert a költő szó eleve kizárja a kicsinyítést. Egy költőnek akkor lennének érdekesek a méretarányai, ha egymáshoz kellene vizsgáztatnunk őket, holott célszerűbb adott valóságukhoz, érdeklődésükhöz. A monotroposz, az egymagatartású, egyetlen szenvedélyű poétát például alig lehet a polütroposzokhoz mérni. Devecseri különös egyénisége és modernsége pedig épp ebben az elszánt és heroikus költőiségben van. Az életműve folytonos válasz a negyvenes évek divatos válsághirdetésére: meghalt a költészet. Devecseri számára az egyetlen bizonyosan élő volt - ezt igazolta azzal, amikor szavát az élet hordozójának hirdette, azzal, hogy a klasszikus formát és léptéket a mai lélegzetvételhez igazította. Devecseri üzenete az, hogy az „örök" költészet ma is aktuális, hogy a szépség védelme napi feladat, hogy az öröm megszólaltatása elementárisán korszerű. A hagyomány és modernség ez egyéni ötvözetét nemigen lehet a mások értékével mérni - önnön mércéje szerint igaz, vagy nem az. A szépség, hogyha már kinyílt, nem válik barna röggé; virág, ha egy napig van itt, egynap van itt, örökké. „A mulandóság cáfolatául" Devecseri pompás retorikai trópusa csodálatos modern alkalmazása a költészet e rég bevált s itt új s emberi hitellel feltámadó hagyományának. A forma Devecserinek sohasem a külső héjat, hanem a gondolkodásnak ezeket az ellentétekben játszó figuráit jelentette - az ókortól ismert antithetont, vagy contrapositumot, ezeket a finom paralellizmusokban tovagördülő kolonokat és isokolonokat, melyeknek elemzése voltaképp az egyetlen kulcs lenne Devecseri oly játékosnak és sokszor túlságosan könnyednek is ható verseléséhez, ama belsőhöz, melynek kidolgozása épp az olyan poézisre rátarti s a nyelv rétegeibe alászálló költőt jellemzi, mint ő. A költő drámája és hősiessége épp ebből fakad. „A mulandóság cáfolatául" nem azzal lep meg, hogy benne a poéta a halál fenyegetettségében elmélyül és komolyabb lesz. Hanem, hogy a közelítő halál se bírja rá az antik kötés oldására. A halandóságra ő az epikureusok görög életimádatával felelt. A halhatatlansága az lett, hogy mindvégig megmaradt olyan gyarlónak és halandónak, olyan non-stop költőnek, aki ifjúságában volt. Húsz év minden ravasz változtatgatása csak arra volt jó, hogy kitessék a monotroposz megváltoztathatatlansá-