Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

A könyv végéhez csatolt pársoros függeléknek mélyebb értelmet szántam egyszerű irodalomtörténeti megállapításnál. Ha a versek összeállítását az ott jelzett elv figyelem­bevételével vizsgáljuk, akkor a kötet világnézeti tendenciája lényegesen módosul. A bevezető vers a világ formáló elvének vízióját lebbenti föl egy őszi táj keretében: az elhullott levelek rajza a személyes Isten bűvöletével hat. Az egyes ciklusok halk taktussal kezdődnek, egy-egy kisebb verssel, melyek — a Tiszta élet gyöngyeit kivéve — régebbi éveimből valók. E versek sejtetik az egész kötet alaphangját. A ciklusokon belül idősorrend uralkodik, de a halk taktussal kezdődő költeménye­ket a lebegő hangulatok ellenére bizonyos fokozódás jellemzi, a hangulatok masszí­vabb, klasszikusabb, zártabb, szintetikusabb formát kapnak. Ha ezt a beosztási és egyúttal genetikus elvet tekintjük, nem szükséges okvetlenül arra a következtetésre jutni, mintha az én világom kulminációja csak egy virágos jóság lenne, mely eltakarja a nihil borzalmait, a csontokat. , A fák lassú sz/Ve-ciklus a regék zúgó akácának látványától a fák, a föld, a homály, a kert, a termés, az otthon misztériumain át a formáló világ boldog mélységének hitvallá­sáig emelkedik. Az emberi vér a kozmikus talákozás magaslatán üli diadalát, a szűk cse­répből támadt s ujjongva táncoló két új levél fölött arany hangszert penget a Nap. Ugyancsak ezzel a szintetikus megoldással zárulnak a többi ciklusok is. Az utolsó ciklus végső darabja, mely egyúttal a kötetet is befejezi, ennek a szinteti­kusságra törekvésnek a nyomatéka akar lenni. Aszd mágikus hatalma magába foglalja a mindenséget, benne szimbolizálva van az egész kötet eredménye: benne vannak a lombok, benne van az éjnek csontokat eltakaró jóságos haja, a mélység kútjából előtö­rés diadala s végül a „Kiáltások" aggódása. Nem hallgathatom el, hogy a befejezésnél a Magyar Szó problémája lebegett lelkem előtt, ez sugallta a feldarabolt hal vízióját. Természetesen nem előre elgondolt terv szerint jött mindez létre, hanem így lett utólag elrendezve, ill. ennek a törvényszerűségnek a művét látom az egészben. Nagyon is tudom azt, mennyire ártalmas egy filozófiai rendszer körvonalait ráerőszakolni a poézisra. Nem az első írásaim ezek. Már több évvel ezelőtt jelent meg antológia-a lakban egy­néhány. Most már ezeket bedugom a fiókom legmélyére, de másrészt belátom, hogy nem kell szégyellni embrióvoltunkat. A könyvben jelzett 1927 tavaszán úgy éreztem, hogy valami évtizedes gátlás szakadt le a szívemről, megjöttek a hangulataim, néha 2-3 vers egymás után. Hogy mennyire Babits analitikus folyamatától eltérően, eruptív módon fakadtak fel lelkemből, mutatja a következő száraz adat: 1927. ápr. 8. Kirándulás 1927.-"- 17. Csodálatos álom 1927.-"- 19. Vadász 1927. -"- 19. Misztikus ünnepi asztal 1927. -"- 22. Áfák lassú szíve 1927. jún. 1. A festő tájai 1927. ."- 7. aélelőtt: Óh hol akadna bányász?

Next

/
Oldalképek
Tartalom