Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1934. márc. 21.] Kedves Palim, most jut eszembe, hogy a Rostának huszadikára ígértem cikket, nem tudom, nem késtem-e el vele. Válasz az ő bírálatukra, lehet, hogy a Tanúban nem is közlöm, így hát mindenképpen az övék. Szeretettel ölel: Németh László 81. [Debrecen, 1934. márc. 25.] Kedves Laci, nem nekem való a határmunka. Byron, Goethe etc. ki vannak terítve előttem, az egyes színeket tízszer is átnéztem, betűztem: nem káprázik-e a szemem? Csomó jegyzet itt hever. De elküldöm, hogy lásd: még nyers. Sok mindent el akarok még mondani, és sok mindent kihúzni. Négy-öt nap, holnaptól vakáció, sokat segítene. Pfisterert Szabó jegyzeteivel küldöm, Halászt is az övével. Kardos Pált a végén én ceruzáztam át. Este van, 1/2 11. Szabó Istv. holnap ideadja a Fenyő László-kritikát. Engem lekötött Madách, íme, mellékelem az egész művön áttekintő elsődleges vázlatot is. Azt akarom, hogy az ítélet legyen megrágva. Légy sz. visszaküldeni az írásomat, alibinek küldtem, nem lustálkodtam. Hidd el, azon a ponton vagyok: otthagyom az egész irodalmat. Rettentő ez az ítélet: fut, fut a szó, nem lehet megállítani... Bocsáss meg az írásomért, szaladok a postára „az éji homályban". Ölel: 1934. III. 25. Vasárnap. G. P. Halászt meg kellene kurtítani. S Géza? Rád bízom. Ő most eleven, novellisztikus. Mer írni. Itt küldöm még Veres Péter parasztíró (proletár, a vármegyei tiszti főorvos szerint Balm.újváros legalja, sepredéke) Rád tett megjegyzését a Tanu VII. elolvasása alkalmából. (A többi Tanút ezután olvassa el.) 82. [Budapest, 1934. márc. 27.] Kedves Pali, a Madách-cikk nagyon jó, jóslataim, meglásd, beválnak, ha így haladsz, még te leszel az a bizonyos elíen-Németh László, legalább a kritikában. Nem tudom, visszavárod-e a kéziratot vagy van másolatod róla? Az Arany-dolgot én inkább jegyzetben hoznám a végén, párhuzamos szemelvényekkel, restauráció helyett, amelyet a lusta nem hasonlít