Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1934. márc. 9.] Kedves Palim, elég soká halasztottam a „távozó vendég köszönetét", de Fülep levelét vártam, szerettem volna beszámolni az öreg ítéletéről a Földessy-ügyben, hiába, úgy látszik, rágja a dolgot — vagy talán Babitsék menesztettek felé egy torpedót? Kezdek nyugtalankodni. Debrecen felbátorított, megerősített, de ki is zökkentett a kerékvágásomból, hétfőn Kecskemétre kell mennem — hiába, csak a remeteség való nekem. A Magyarország az „Új színház" teoretikusává akar megtenni, ha kapok tőlük annyi pénzt, amennyiből irodalmi terveimet megvalósíthatom, nem bánom. Mindenkinek köszönet, dolgozzatok, családoddal ölel: Németh László 77. [Debrecen, 1934. márc. 12.] Kedves Laci, ma tehát Kecskemétre rohantál, szegény remete. Sajnállak, neked a csönd való, nekem is, sőt nekem még jobban. Te jó fellépésű vagy, Euphorion-szemekkel, , „kigyúlnak a szívek", ahol megjelensz... De én... Mégis sajnállak, mert nagyobb cél érdekében szeretnélek konzerválni. Tudod. Géza írogatja és eregeti a leveleket, én tegnap éjszaka 12-kor tettem le a Faust ll.-t, 1915-ben kezdtem el, most már tökéletesen befejezem. Hatalmas mű, Marlowe azért megfér mellette tetszésben, a III. felvonása meglepett a mai világításomon át. Pl. mikor Euphorionról így zeng a kar: Seht hinauf, wie hoch gestiegen! Und er scheint uns doch nicht klein... s aztán a többiek, így „pontoztam" ki a szöveget: Euphorion emelkedik és női Mit szólna ehhez Petőfi? No, de mindez a Madáchért van, akinek a Mózesét is elolvastam már, du. pedig Riedl Szende Kritikai Lapokját kértem ki Zilahy Károly cikke miatt. Meglepett Zilahy frissesége, „modern"-sége, persze sokszor „zöld" is, de kár, nagy kár korai halála. Szabó Pálnak - ha elolvastad azt a két lapot - küldd vissza nyomtatványként Biharugrára a cikkeit. Aztán közöld - esetleg direkt vele -, reflektálnánk-e hasonló témára, pl. A tiszántúli parasztokról (mozaikok, ne adjon ő filozófiát!). Sokat utazott, vándorolt Szabó, és van szeme. (Meg kell próbálni, hogy tudálókosságát visszaszorítsuk.) A borítékra talán jobb lenne az én címemül: Debrecen, Burgundia u. 1. Lehet, Hajó 8. alól elköltözöm, a lakás, a másik szoba, nedves, a gyerekeket fértem. Itt küldöm képmásodat, kérlek, ne tekints hivatásos fényképésznek. A másikon csak Te vagy jó, a többiek olyanok, mint valami savanyú füge. Ha majd Ellustul lesz a „dolgon" és ad salvus conductust, akkor óvatosan csomagolva azt is elküldöm. Elég a