Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

erőszakolni, puccsszerűen, no de aztán megbékélnek vele, mint némelyek egy kényszerasszonnyal vagy -férjjel. Kardos Lászlóval tapintatosan bántam, sőt a kabátjukat is feladtam, kacaj nélkül. Tanúk vannak e bánásmódra. Ismertettem a lap programját, a sorskérdéseket, s ő nyíltan ki ej e lentette, hogy neki ez nem felel meg, ő tiszta irodalmat akar, l'art pour l'art. A fiú az egyetemi heccek és más egyebek miatt nagyon izgatott, s érzi, hogy kemény markok szorítják körül: a Választ nem ők diktálják, ez fáj neki belül. Ma írtam neki, legyen sz. megüzenni, mit választott ki témának, találkozóra hívtam, a levelemre — kértem — alul írja rá néhány szóval a feleletét. S íme, az inasom visszajött írás nélkül. „Majd levélben elintézi a tanár úr, most az iskolában nincs ideje." Juhász Géza végre nekiülhet a munkának. Idáig konferenciái voltak, ma du. Herczeg Ferencről olvassa fel ünnepi beszédét a Csokonai Körben, ez is igénybe vett nála néhány napot. Pongrácznál voltam, a legnagyobb készséggel segít. Szerettem volna, ha Géza is velem jön, de épp akkor jött Debrecenbe Szabó László, a «-os cikkek írója, felolvasni a Reform Társaságban, s Gézának ott kellett lennie okvetlenül az előkelőségek közt. A Tanút most jegyzetezem végig, nagyon tetszik. Tegnap este Fülepnek egy cikke akadt kezembe: Művészet és világnézet (Ars Una, 1923. 1—3. sz.). Komoly cikk, van súlya, csak egy kissé nehézkes, tank-stílusú. Utána a Tanura ugrottam, s elmélkedtem, milyen nagy dolog a tiszta, világító kifejezés! Te égő fáklyákkal rohansz végig az alkotásokon, „piromániád" fényénél mily spontánul nyílnak szét a távlatok. Szinte gyanakodik az ember: nincs-é ez a mélység rovására? De miért ne lehetne világos az, ami mély? Kant Tiszta ész kritikáját tedd át a mai kor nyelvére, nagyon érdekel, mit hozol ki belőle. Egy bizonyos — s ezt épp a Te mentségedre bizonygattam, éppen Füleppel kapcsolatban, amikor valaki szembeállította az ő „mélység"-ét a Te „zseniális elevenség"-eddel —: a vaskalap még nem mélység (ami nem okvetlenül Fülepre vonatkozik). Itt küldöm a Tékozlót végső fogalmazásban. Egyszer már megjelent a Napkelet 1929-es évfolyamában, de annyira át lett csoportosítva, hogy szinte új vers. Nem mentem, tégy vele, amit akarsz. Ha lesz nála jobb versciklus, dobd félre. Meg vagyok edzve in aesthetico. Végre is nálam a kifejezés: kényszer, belülről (frázis nélkül mondom ezt), s fő, hogy „kijött". Megkönnyebbültem. (A hasonlat kezd szagos lenni.) Hozzáteszem még az Utolsó látogatást is. Ezt küldd vissza, mert nincs másolatom belőle. Nagyon hálás lennék, ha mindkét ciklusra megmondanád a véleményedet, mielőtt kötetben — a jövő hónap folyamán — megjelennének. Pl. a „drága fény" helyett „távoli fény" a Te megjegyzésed következtében keletkezett, hátha akad még más észrevételed is. Azt se bánom, ha az egész Utolsó látogatást kihagyásra ítéled, ha idáig jutsz a véleményben, csak közöld, nagyon kérlek. Most sietek az iskolába. Ma 8—1, 4—7 — elég csinos adag. Tehát rendezd az első számot, gyűjtsd az anyagot, küldd el a címlapot, s én is nekifekszem a munkának — Madách. S buzdítom a „debreceni kör"-t. Apropó! Féja itt járt nálam vasárnap este, 1/2 9-től 1/2 1 -ig, egykor ment éjjel Pest felé, böszörményi útját itt megszakítva. Elmegy Hozzád. Ismeri a tervet, nagyon ragaszkodik a programunkhoz, s ami fő, ő tudna embereket megnyerni ügyünknek.