Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Nagyon szeretném, ha ebben a folyóiratban valami székesegyház-építő kölcsönösséggel dolgozna mindegyikünk, én magam a legszívesebben egész anonimül, inkább külső cikkeket reparálva, híreket, felhívásokat stb. készítgetve. Gondoltam már rá, hogy kellene egy-két teljesen közös munkával készült rovatot csinálnunk, a szatírákon például több ember is dolgozhatna, a folyóiratszemlén, Visszhang-rovaton úgyszintén. Ha neked kedved volna rá, én szívesen bocsátanám minden írásomat a te nyeső késed alá (amely itt jelenik meg), s végig „metafora-piszkálnám" a tiédet. (Találtam egy nagyon jó álnevet: Khalkenteros = ércbélű, így hívtak egy hellén grammatikust, aki vagy 8000 könyvet írt.) Sokat forgattam a folyóirat nevét, általában az a vélemény alakult ki, hogy a Válasz nem maradhat meg, pökhendi, s kihívja a „Ki kérdezett?" megjegyzést. Van azonban egy ajánlatom, amely a tudatom sarkában jelent meg először, de napról napra jobban tetszik: Kísérlet. Szerénysége mögött ott feszeng a tragikus erőfeszítés, csak kísérlet, semmi biztosat nem ígér, de akik csinálják^ érzik, hogy ez talán az utolsó Kísérlet. Ha ez nem tetszik, legyen Sors és Irás. De minél többet gondolkozom, annál biztosabb, hogy a Kísérlet: jó, talán épp olyan jó, mint a Tanu. Ird meg véleményedet gyorsan, mert addig nem nyomtathatom ki Tóthtal a címlapot, és hirdetés sincsen. Lapodból láttam, hogy Kardosakkal szemben nem voltál elég tapintatos, a gúny átütött tapintatosságodon, azóta Laci is írt, nem akar dolgozni, állítólag te fanyarul fogadtad a „Minden könyv"-rovat tervét, amelyben pedig idefönn megegyeztünk. [...] hidd el, végünk van, ha ránk süthetik, hogy mi nem a munkák és egyéniségek közt válogatunk, hanem a felekezetek közt. Hiszen cseh, román munkatársakat is akarunk! Mindenkit, aki munkairányunkhoz alkalmazkodik. Ha kibújnak, a regula miatt bújjanak ki, s ne a mi apriori antiszemitizmusunk miatt. Hidd el, irodalomban ez csakugyan barbárság. Én írtam Kardosnak, s kényszerítem az együttműködésre, kérlek, légy velük tárgyilagos, vigyázz a könyvek megválasztásánál, beszélj a munkájukról velük (esetleg műfordítás is), s a témán át kényszerítsd őket alkalmazkodásra. Fülep nagyszerű ember, s remélem, sikerült felráznom. Szabó Pistától is ezt várom. Kezdjek-e valamit Karácsonnyal? írjátok meg, hogy Némedi, Gulyás, Kardos, te milyen könyvekről írtok, hogy tudjam, mi maradt el. (Tudományos munkák is.) Ölel: Németh László 68. [Debrecen, 1934. febr. 14.] 1934. II. 14. Debrecen. Kedves Laci, a Válasz sokkal jobb a Kísér/etne\, nem is szólva a Sors és Irás címről. A Válasz-cím a Tanúhoz méltó. Mért kell okvetlenül pökhendiség érzetét keltenie, aki e címet olvassa? Ne legyen pökhendi a Válasz, s elmúlik a balvélemény. Szabó Pistának ugyanez a véleménye, s Gézának is. Persze, egy cím sose tetszhetik mindenkinek, rá kell sokra