Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

lagos arc"-ban rejlő vagy : ez az „idegen arc vonalai"-ban rejlő ún. Ellen-Németh László? (Ad an.: E.-Gyulai Pál.) (Érzem: rossz, rossz, impotens. Kár nekem az ilyesmi...) Nehogy vmi lappangó paralízist sejts az ilyen tépelődésekben, de ha Te mellettem álltál volna, bizonyára másképp föstene az a kis írás, Mester. Juhász Géza tegnap írt Neked a lapügyben. Azért az „Adatok"-at folytasd, hiszen Debr. sz. kir. város polg.mesterétől független a mi vállalkozásunk. Az Erd. Szépm. Céh tegnap és ma Debrecent mulattatja. Tegnap du. bejön hozzám G. Szabó K., Kuthy Sándor megbízásából: vagy én, vagy Juhász Géza olvasson fel Reményt k S. helyett, aki nem tudott eljönni Debr.-be. Lázas voltam, nem mehettem, Géza szomb.-on jött vissza Pestről, hajnalban, de. iskola, du. Ady Társ.-ban vita, vasárnap de. előadás a Bethlen-körben... Az eset du. volt, vasárnap. Géza benyit hozzám. Leül az ágyam szélére. Beszélgetünk. Szól a pesti útról. Persze a „N. Laci..." 5 ó 10 p ... Megmondom a „szereplést" (még nem tudta, mert G. Szabóval nem találkozott...). 5 ó 15 p ... Az „öreggel" már nem lehet okosan beszélni... Szorítja a „szerep"... S aztán: rohan, rohan... Igy telnek a napok. Igen, meg Aiszkhülosz. Most már kezd kinyílni a szemem. Egyszer tudtul adom, mit láttam. Ölel: Gulyás P. 1933. XII. 11. Hétfő. (a „szerkesztő") A „szélhámosság" ellen tiltakozom. Ha így lett volna, nevén neveztem volna a gyermeket. „Ceterum censeo P. Gulyásum serkestendum esse..." 49. [Debrecen, 1933. dec. 20.] Kedves Laci, szerettem volna felmenni Hozzátok most vakációban, de akadályok jöttek: egészségem meglehetősen bizonytalan, s évek óta nem lévén oly nagy távolságra, bizonyára betegen érkeznék Hozzátok, a VIII/3. most lenne esedékes, s még hónapokig eltart a miniszteri megerősítés, csak magam mehetnék, feleségemnek nincs télikabátja, „fővárosképes", trágyára kellett a pénz, a hideg meglehetősen komisz, várok egy reváns-meleget, olyat, amilyenben mi együtt sétálgattunk a Csokonai-sír előtt... Ehhez vedd: Te a Tanún dolgozol, időre szükséged van, ki kell használnod a vakációt. Ugye nem neheztelsz rám? Kb. februárban felmegyek úgyis hivatalos ügyben, akkor aztán megmelegszem néhány napra családi fészkedben. Vidám karácsonyt, dolgos újévet! Mindnyájatokat szeretettel köszönt: Debr., 1933. XII. 20. G.Pál Ha Te ráérsz és lejöhetsz, ne tedd függővé a „viszonosságtól", ne félj, egyszer viszszaadhatom a kölcsönt kamatostul. Csak gyere le, úgyis sok minden megbeszélésre vár.