Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Juhász Géza ma délelőtt így szólt hozzám: „Beszélgessünk a december 2-i programról..." — „Miféle program az?" — „Hát Te leszel a szerkesztő — a lap propaganda-ünnepélye..." — „Miféle szerkesztő leszek én? Ja, amelyiket Németh László tervezett? Hát nem csak ötlet az? Hát valóság az? Nem is tudtam." — „A legkomolyabb dolog... Kertész Dani nyomán van a 8000 P-nek..." — „Jó, de nekem másoka céljaim: az analízist el kell felednem, elég volt az észből, egy csipetnyi volt, s mégis egy mázsa... Szabad akarok lenni, független, ide-oda csapongó, töprengő sötét zugokban: ez az erőm. A szerkesztőség: halálom lesz. Vízbefullasztom magamat..." Így kezdődött a diskurzus. Persze Géza örömmel vállalja helyettem a dolgot, de engemet mindenképp bent akar tartani a dologban. Kedves Laci, én úgy rettegek az „irodalmi egységes párttól" — Te dobtad fel az ötletet, Te vagy a bűnös... Szegény Gézának nem akarok útjában állni, csinálja, amit akar, de az a 67, csak azt tudnám feledni... Arra is gondoltam, hogy ketten szerkesszük, így örömmel belemennék. S több név nem szerepelne a lapon, de aztán recsegne-ropogna a lap a masszivitástól. Esetleg főmunkatársak gyanánt jönne egy-két „szajha"... Most már kialudtam magamat. Úgy bánt, hogy nem „formában" fogadtalak — veder, kopogtatás, pislákolás, köhögés: ezek voltak a szép napok mérföldkövei. Máskor a legszigorúbb inkognito alatt jössz, még Juhászék se tudják, s ha kijössz az utcára velem, megcsinálod — Nick Carter mintájára — a „nagy maszkot". 1933. nov. 7. Kedd. Örülök, hogy egészségben visszaérkeztél, s nem botránkoztál meg szerfölött Oláhtanulmányomon. Itt küldöm a főbb hibák helyreigazítását, „előregörnyedő" helyett „elöregedett" — kissé erős tévedés. .Javítsd e szerint ki az „essai"-t. Tegnap du. kaptam meg a Pr. Szemlét, s rettenetesen bosszantottak a sajtóhibák. Pl. a vége felé (III. rész) ott áll zárójelben („Falábon járó szellem"). Az idézőjel kell oda. Mindent kiméricskéltem, még a vonások elhelyezésén is tűnődtem. S így kinyomtatni... Voltaképp a kényszer is beleszólt ebbe az írásba. Áprily rám írt, hogy a bejelentett 8 oldal helyett 1-2 oldalt szeretne „lealkudni". Én nem gurultam dühbe, vonzott a sűrítés feladata. S így a „tömlője" kifejezés után a III. részben hirtelen meghúzom az ítélet zuhanyát, egyszerre egy ún. irodalomtörténeti távba és talárba helyezkedve. A leveled humora, hogy én is szinte búcsúzóul írtam meg ezt a tanulmányt, még lejön a Tanúról szóló cikk, így gondolkoztam, aztán gondtalan napok: Szophoklészböngészés, Aiszkhülosz, Homérosz, séták... Analízis, meditálás — koporsóba veletek! S mit hoz a sors? Egy szuggesztió ellen kell most küzdenem, egy szerep-sugallat ellen... Cunctator versorum meorum: így akartam tréfásan kezdeni. A versek? Hányféle vers van? Otthagyjam őket, szegényeket? Majd az idő,az idő... („Távozó felhő leszek ezentúl, s átkozott >szelem< a vágy!" — „legyen" helyett; most is élvezem..) Fáradt vagyok, a testem gyönge. Úgy szeretném, ha vki megvizsgálna, egy Németh L.-lelkű és pozitív tudású egyén, s erőt adna, erőt... Most8—1 [-ig] inasóra volt, s csak hápogok... Kedves Laci, köszönöm, hogy biztatsz, hogy találsz bennem vmi jót — ennek job-